Az “én” rendkívül fogékony az őt megillető
jogok irányában, de vak az Isten igazságán és jogán esett csorba meglátására.
(Czakó)
A vele szemben elkövetett bűn annak az embernek fáj,
akinek saját “én”-je az életének középpontja. (Czakó)
A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk
teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan
és megromlott természetünkből halálra ítéltünk. (Róth)
Egyik bizonyítéka annak, hogy meghaltunk az, hogy
szeretjük a mellőzést nemcsak a világtól, hanem barátainktól is. (Steinberg)
Mit tesz farizeusnak lenni? Az “én”-t állítani
az istentisztelet középpontjába.
Magunkat nem menthetjük meg, mert éppen magunktól
kell megmentetnünk. (Viktor J.)
Mivel félsz, hogy lenéznek, nem akarod, hogy hibáidért
megdorgáljanak, a mentegetőzésnek árnyékában keresel oltalmat. (Kempis)
Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal
mentegetjük magunkat. (Kempis)
Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól
szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk. (Kempis)
Érzékenykedő, kényes lelkeket Jézus nem használhat
az Ő szolgálatában.
Az ó-ember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való.
Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: elvégeztetett!
A Sátán elve: “Kíméld magadat”, Jézus
jelszava: “Tagadd meg magadat”. (Müller)
Aki életet akar közölni másokkal, annak meg kell
halnia. (Müller)
Önmagunk megüresítése nem abban áll, hogy
olykor-olykor hajlandók legyünk valami gyöngeséget elhagyni, hanem
abban, hogy a fejszét saját énünk gyökerére vessük. (Müller)
Minden nyugtalanság gyökere az én-ben van.
Az önigazság fehér démona veszedelmesebb ellenfele
a hívő léleknek, mint a nyilvánvaló bűn fekete ördöge. (Spurgeon)
Az önigazság olyan gyermek, melyet sem a törvény,
sem az evangélium nem ismer el magáénak. (Spurgeon)
Isten megtalálásnak útján az első lépés büszkeségünk
letörése, - végleges letörése, mert csak így tud Isten minket az égig
emelni.
Vannak emberek, akik olyanok, mint a hiénák: kiássák
az eltemetett ó-embert.
Jézus olyan mértékben árasztja el áldásával az
életedet, amilyen mértékben halálra mered adni az én-ed. (Józan L.)
Mit tudna Jézus az életeddel tenni, ha nem élesztgetnéd
újra és újra az én-ed, azt a haldokló bálványt. (Józan L.)
Magammal több bajom van, mint bárki mással. (Moody)
Nyugati országok névleges keresztény pogányoknak
nevezik Kelet lakóit. – Igaz ugyan, hogy vannak, akik ott bálványimádók,
itt viszont önmagát bálványozza az ember. (Sundar S.)
Jobb nekem egy töredezett nádra támaszkodnom, mint
önmagamra.
Minden felkapaszkodás ára a leszállás.
Isten Jézus Krisztus szabadságával csak akkor ajándékozhat
meg bennünket, ha a régi Ádámot, az ó-emberünket minden hajlamával és
akaratával együtt megkötözzük, és fogságba vetjük.
Ó-emberünk semmitől sem irtózik úgy, mint a lefokozástól.
A világtól elszakadtál, hogy önmagadba térjél.
Most önmagadtól kell elszakadnod, hogy Istenhez térjél, és Benne
megmaradj.
A saját én-emet mindenüvé magammal cipelem, és így
mindenütt találkozom önmagammal. Ó Atyám, Istenem, mikor fogsz már önmagamtól
már megszabadítani? Igen, ha már mindent elhagytunk, akkor végül önmagunktól
is el kell pártolnunk. (Tertseegen)
Ezen az alapon emelkedik a nagy ÉN-enek épülete: Önmaga
körül való forgás, önérvényesítés, önhittség, önkímélet, öntetszelgés,
önmaga keresése, önsajnálat, érzékenység, önvédelem, önelégültség,
öntudat, önigazultság, öndicséret. Ezekből az anyagokból áll az épület.
(Ruth Paxon)
Az én-t két gonosztevő, - halogatás és alkudozás
között kell megfeszíteni. Az egyik az időt, a másik a győzelmet lopja
el tőlünk.
A kegyes büszke szentek Istennek a legnyomorultabb
teremtményei. Olyanok, mint a korhadt bútorok, semmire se jók. (Trudel)
Ha a szívünk új, akkor az “én” teljesen eltűnik.
Akkor nem figyelünk arra, hogy mások szeretettel közelednek-e felénk,
kedvesen beszélnek-e vagy szeretetlenül. Ezek mind a régi természet
jelei. (Trudel)
Nem Jézus követője az, aki előtt még fontos, hogy
mit gondolnak és beszélnek róla az emberek. (Trudel)
Ha csak akkor vagyunk boldogok, ha mások szeretnek és
becsülnek, és még ott tartunk, hogy a mellőzést nem tudjuk elszenvedni,
akkor még hiba van bennünk. (Trudel)
A legszánalmasabb emberek közé tartoznak azok, akik
összejövetelekre futkároznak, de ó-emberüktől nem akarnak
megszabadulni. (Trudel)
Vizsgáljuk meg magunkat, vajon tudnánk-e olyan
embereknek alacsony szolgálatot tenni, akik ellenszenvesek előttünk. (Trudel)
Aki a szívében levő farkast és medvét legyőzte,
az a hétnek egyetlen napján sem mogorva. (Trudel)
Amelyik szívbe Jézus betérhet, és lakozást vehet,
ott a gyenge idegek is megerősödnek. Az ingerlékenység és idegesség
rendszerint az ó-ember természetéből erednek. (Trudel)
Önmagunkon uralkodni a legnagyobb hatalom.
Uram, semmi áron ne engedd, hogy az én akaratom
teljesüljön, ha nem szolgálja javamat.
Uram, fékezz meg engem, mert én nem tudom magam megfékezni.
A Sátán hatalma és uralkodása annyira terjed ki fölötted,
amennyire saját életed, gondolkodásod, kívánságod és akaratod, mert
ez az ő birodalma. (Modersohn)
Nem ismerek olyan mennyei ajtót, melyen az ó-embert be
lehetne tuszkolni.
Ahol az én erőm véget ér, ott kezdődik az Isten
ereje.