|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Bölcs mondások...
Hálaadás
Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember egyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. (Ravasz)
Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz)
Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni – pedig éppen erre gondolnak az emberek a legkevésbé, – a hála érzésével. (Ravasz)
Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.
Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.
Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.
A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra. (Kovácsi J)
Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz)
A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Viktor J.)
Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.
A földi javak csak azután képezik valóban tulajdonunkat, miután hálát adtunk érte Istennek. Addig csak jogtalanul birtokoljuk.
Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.
A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis)
Kegyelmet mindig a hálás szívű kap, a felfuvalkodott ellenben elveszíti azt.
A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis)
Ha az adományozó méltóságára tekintünk, egy adomány sem fog csekélynek és túlságosan szerénynek tetszeni, mert sohasem csekély az, amit a mindenható Isten ad. S ha büntetést vagy csapást mér ránk, azt is hálásan kell fogadnunk, mert minden javunkra szolgál, bármi ér bennünket az Ő engedelméből. (Kempis)
Aki Isten kegyelmét meg akarja őrizni, legyen hálás, ha kegyelmet kap, és béketűrő, ha az tőle eltávozik. (Kempis)
Add meg Istennek, ami Istené, s magadnak azt tulajdonítod, ami téged megillet. Vagyis a kegyelemért Istennek adj hálát, a bűnt pedig egyedül magadnak tudd be. (Kempis)