1. A megbocsátani nem tudó ember nem lehet közösségben a megbocsátó Istennel. (Fosdick)
2. A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik. (Fosdick)
3. Az ellenségnek meg nem bocsátani nagyon szegényes lelkület, a haragtartás a silányságnak a jele. (Fosdick)
4. Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. (Fosdick)
5. Nem lehet elképzelni eszményített jellemet a megbocsátás krisztusi vonása nélkül. (Fosdick)
6. A magunk személyében legyünk készek eltűrni és megbocsátani minden sérelmet: a magunk orcát tartsuk oda ütésre, a magunk felső ruháját engedjük oda annak, aki elveszi az alsót. De hogyha más valakinek az arcát verdesik, akkor ébredjen fel bennünk valami az oroszlánból. (Fosdick)
7. Magamnak is ellensége vagyok, ha mással nem tudok szívem szerint megbékélni. (Viktor J.)
8. Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen bocsát meg az ellene vétkezőnek. (Viktor J.)
9. A mások bűneit megbocsátani gyönyörűség, mert alkalmat ad megtapasztalni, hogy milyen örömet szerez Istennek a mi vétkünk megbocsátása.
10. A megbocsátani nem tudó, haragtartó lelkület nemcsak helytelen, hanem kimondhatatlanul aljas is. (Fosdick)

Vissza a főoldalra