|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kicsit másképpen....
Születés
Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a
fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a
magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljuttatta hozzájuk
a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek
hirtelen észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a
végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -,
szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. - Talán van élet a
születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. - El fogjuk veszíteni az
életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül
mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza,
hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a
vég!?
Egyikük mély bánatba merült, és így szólt:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az
anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. - Különben hogyan kerültünk
volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképpen életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. - Talán csak a
képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban
megérthetjük életünket.
Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és
nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek
elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből
felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.