Tudjuk pedig, hogy azoknak,
AKIK ISTENT SZERETIK,
minden javukra van. Róma 8:28

 


Egy kicsit másképpen...

 

A gépies ima

 

Imádkozó: (gépiesen hadarva) Miatyánk, aki a mennyben vagy…

Isten: Igen, tessék?

Imádkozó: Ne szakíts félbe! Imádkozom…

Isten: De hiszen te megszólítottál engem, méghozzá egészen gyengéden.

Imádkozó: (zavartan, meghökkenve): Én… megszólítottalak? Áh… nem igazán… nem, egyáltalán nem. Mi csak így mondjuk az imában: Miatyánk, aki a mennyben vagy…

Isten: Na látod, most újra megszólítottál. Vagyis beszélgetni akarsz velem? Tehát miről van szó?

Imádkozó: (újra verkliző hangnemben): Szenteltessék meg a te neved…

Isten: Komolyam gondolod ezt?

Imádkozó: (csodálkozva): Mit kéne komolyan gondolnom?

Isten: …hogy szenteltessék meg a nevem, tényleg ez a kívánságod? Mit értesz ezen?

Imádkozó: (meghökkenve): Hogy mit értek ezen? Azt értem, izé… (kelletlenül) ó, te jó ég, honnan kéne azt tudnom, hogy mit jelent ezt, végülis nem tanultam én teológiát.

Isten: Talán azt szeretnéd, hogy többé ne éljenek vissza a nevemmel, hogy ne fogják be azt az emberek saját vágyaik kocsija elé, mint valami igáslovat, és ne használják föl a nevemet hatalomvágyuk kielégítésére, mások kizsákmányolására, a háborúk igazolására, a gyerekek és az alárendeltek megrendszabályozására. Mi mindent el nem követnek az emberek az én nevemmel! Én viszont szeretném, hogy a nevem – azaz én magam – szentnek, gyógyítónak és üdvöt hozónak bizonyuljon – számodra is – általad is.

Imádkozó: (megszeppenve): Áhá, szóval ez ezt jelenti. (nekibátorodva) De folytassuk tovább: Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…

Isten: Remek, tehát te ugyanazt akarod, amit én: hogy a betegek meggyógyuljanak, hogy az éhezők jóllakjanak, a rabságban levők kiszabaduljanak, a béke és a jog előnyt élvezzen a gazdaságban, hogy senki ne szoruljon ki a társadalom peremére, hogy egyik a másikban megbízhasson, hogy a másikat el ne tapossa, hogy…

Imádkozó: (bosszankodva a szavába vágva): Igen, de miért pont nekem mondod ezt? Nézd csak mit művelnek azok ott fent: a gazdasági vezetők, a politikusok, a bíborosok, a multik…

Isten: Bocsánat, de nem éppen te imádkozol? Nem te kívánod, hogy legyen meg az akaratom, hogy jöjjön el az én országom? Én szeretném a te kérésedet teljesíteni, és a mennyet megvalósítani benned, a te kapcsolataidban, a te életfelfogásodban, a világ jövőjéért kifejtett fáradozásodban…

Imádkozó: Teljesen meg vagyok döbbenve, ahogy te engem célbavettél. Tovább imádkozhatok, vagy soha nem érek a végére? – Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…

Isten: Igen, a te mindennapi kenyered megvan, és a kolbász és a sajt is, jófajta bor a pincében, színes televízió, autó…

Imádkozó: (gyorsan szavába vágva): …ehhez a benzin minden héten drágább lesz! És az egyéb áremelések, az adóemelések… Hogyan mehet ez így tovább?

Isten: Te éppen azért imádkoztál, hogy meglegyen a mindennapi kenyeretek és veletek együtt azé a másik körülbelül 25 millió emberé is, aki évente éhenhal?

Imádkozó: (megdöbbenve): Hm --- pontosan ide illik a következő kérés: - (lassan) Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…

Isten: …szóval mint például a munkatársaidnak.

Imádkozó: (dühösen): Ne is halljak róla! Már akkor elkeseredem, ha a nevét meghallom! Ahogyan velem packázik! Tavaly is nyilvánosan blamált! (eltökélten) Nem!

Isten: Tudom, mennyire fáj ez neked. Én tudom, hogy téged a harag, a gyűlölet és a keserűség teljesen beteggé tesz. Szeretnélek meggyógyítani. Szeretnék bátorságot adni az első lépéshez.

Imádkozó: (vonakodva): Itt még nem tartok.

Isten: Nem gondolod, hogy az imádságod őszintébb lesz?

Imádkozó: De igen… Bocsáss meg ennek ellenére nekem, és segíts, hogy én is megtanuljam a megbocsátást… És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Isten: Semmit sem tennék szívesebben, mint ezt! Én nagyon szívesen megszabadítlak téged önmagad fogságából és a megrögzöttségeidből. Meg akarlak szabadítani a középszerűség diktatúrájától. Meg akarom veled ismertetni országom határtalanságát. Új emberré akarlak formálni. Egyet értesz ezzel?

Imádkozó: Tulajdonképpen igen… ha segítesz benne, (lassan) mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsősé mindörökké. – (hangosan) Ámen

Isten: Igen, és ámen. Minden világos! Én mindig veled vagyok.

Imádkozó: (egy kis szünet után fellélegezve): Ez volt a leghosszabb és legnehezebb Miatyánk az életemben! Elevenemre tapintott.

(Jeromos füzetek 33. szám)


Vissza a főoldalra