|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Egy kis egyháztörténelem...
Az ókori tíz keresztényüldözés
A rómaiak támadása a keresztény Egyház ellen
A keresztényeket Jézus Krisztus halála után folyamatosan üldözték. A rómaiak
tíz jelentősebb támadást indítottak az Egyház ellen, amelyek a következő
császárok uralkodása alatt kezdődtek el:
| 1. | Nero (római császár Kr.u. 54–68). A keresztényüldözések kezdete Kr.u. 64. Péter apostolt ebben az időben feszítették keresztre Rómában, Pál apostol is ekkor szenvedett vértanúhalált. Az üldöztetésnek Vespasianus (uralkodott Kr.u. 69–79) vetett véget. |
| 2. | Domitianus (római császár Kr.u. 81–96). János apostolt és evangélistát ezen üldözés alatt száműzték Patmosz szigetére. Domitianus halála után János kiszabadult és Kr.u. 97-ben Efezusba költözött. Ott lakott Traianus idején bekövetkezett haláláig, és ott írta János evangéliumát. |
| 3. | Traianus (római császár Kr.u. 98–117). Ignác, Antiochia püspöke ebben az üldözésben szenvedett mártíromságot. |
| 4. | Marcus Aurelius, másik nevén Antoninus Verus (római császár Kr.u. 161–180). Polikárp, Szmirna püspöke, valamint a franciaországi Lyon és Vienne város keresztényei ekkor szenvedtek vértanúhalált. |
| 5. | Septimius Severus (római császár Kr.u. 193–211). Az általa indított keresztényüldözések Afrika északi részére is kiterjedtek, amely római tartomány volt. |
| 6. | Maximinus, Gaius Julius Verus (római császár Kr.u. 235–238). |
| 7. | Decius (római császár Kr.u. 249–251). Ebben az időszakban halt meg mártírként Fabianus, száműzték Cyprianust, Karthágó püspökét, zárták börtönbe és kínozták meg Órigenészt. |
| 8. | Valerianus (római császár Kr.u. 253–260). |
| 9. | Aurelianus (római császár Kr.u. 270–275). |
| 10. | Diocletianus (Gaius Aurelius Valerius Diocletianus, uralkodott Kr.u. 284–305) és Maximianus (uralkodott Kr.u. 285–305) császárok együtt kormányoztak. Diocletianus 303-ban fogott dühödt keresztényüldözésbe. Utasítására eltorlaszolták a nikomédiai – a fővárosi – keresztény templom kapuit, majd felgyújtották az épületet. 600 keresztény égett benn. Diocletianus számos rendeletet hozott a keresztények ellen. A templomokat lerombolták, a keresztény iratokat elkobozták és elégették, a keresztényeket pedig üldözték, bebörtönözték, megkínozták és megölték. Az üldözések következtében rengetegen szenvedtek mártírhalált. Az üldözések 313-ig folytatódtak, amikor Constantinus császár (Nagy Konstantin) rendelettel vetett véget azoknak és biztosított vallásszabadságot a birodalom népeinek. |
Caesareai Eusebius (vagy Euszebiosz) Egyháztörténet című híres műve a legjobb forrás a tíz fő ókori keresztényüldözésről. Eusebius (kb. Kr.u. 260–340) a Diocletianus-féle keresztényüldözések alkalmával szemtanúja volt számos vértanúhalálnak a palesztinai Caesarea városában. Az üldözések végeztével, 313-ban Caesarea püspöke lett.
Eusebius az ókor egyik legtermékenyebb írója volt. Legfontosabb munkája az
Egyháztörténet, amely a kereszténység történetét tárgyalja tíz könyvben,
Jézus Krisztus idejétől kezdve Kr.u. 324-ig, amikor Constantinus császár (Nagy
Konstantin) legyőzte Liciniust. A mű értéke abban is rejlik, hogy megemlíti az
első három évszázad számos kiemelkedő alakját, és olyan eredeti iratokból idéz,
amelyek anélkül ismeretlenek lennének számunkra. A következő lapok Eusebius
művének a tíz keresztényüldözést tárgyaló részeit tartalmazzák.
Lásd még Marczali Henrik: Az ókori keresztényüldözések