|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Más tollából...
Bezzeg a mi időnkben…
Kellemes hallani ezt a jól ismert, eléggé lekoptatott mondást az idősebb korosztálytól, nekünk, fiataloknak? Ehhez a mondáshoz persze rendszerint egy-egy történet is kapcsolódik, hogy bizonyos dolgok mennyire másképp voltak még akkor, időszámításunk előtt… Ilyenkor illedelmesen hallgatunk, legfeljebb belül háborgunk egy kicsit, vagy legyintünk egyet. Valahogy így alakul ki az a nagy tátongó szakadék a fiatalok és idősek között. Persze vannak olyan idősebb emberek, akik ugyancsak felmérik ezt, és behódolnak, vagy legalábbis alkalmazkodnak a fiatalok külön kis világához. Alapvetően azonban a helyzet az, hogy a fiatalok nem értik meg, sőt, sokszor lenézik az időseket, és ez megfordítva is igaz. Talán hozzájárul ehhez a helyzethez “segítségként” a technika fejlődése is.
Szüleink, pláne nagyszüleink korában még közel sem voltak ilyen fantasztikus masinák, mint most. Mosolyogva nézzük az öregeket, amikor követni próbálják a folyamatokat, és mindent beleadva meg akarják tanulni pl. a mobiltelefon használatát, ami persze számunkra gyerekjáték. Sok mindent ilyen értelemben sokkal jobban tudunk, mint ők, és ezzel valahogy feléjük is emelkedünk. Kihúzzuk magunkat: papa, te ehhez nem értesz; így hát könnyű semmibe nézni őket, és nem fogadni el tőlük semmit sem. A kérdés a következő: és velünk, fiatalokkal, mi lesz 30-40-50 év múlva? Személy szerint én is sokszor azon kapom magam, hogy a még fiatalabb korosztályt (általános iskolásokat) hasonló szemmel nézem, mint ahogy minket néznek az idősebbek. Már most azon csodálkozok, hogy pár év alatt mennyit változott a világ. Bezzeg a mi időnkben, amikor még mi voltunk általános iskolások, akkor nem csináltunk ilyeneket stb. De a technika is rohamosan fejlődik. Mi még a Windows 3.1-essel kezdtük. Ők már nem is tudják, mi az. És nyugodtan mondhatom, egyszer ez a legeslegújabb nemzedék is ugyanilyen helyzetbe fog kerülni, mint mi, vagy mint most az idősek vannak.
Hadd tegyek fel még két kérdést: hova visz ez az út, és rendjén van-e mindez? Technikailag ez egy csodálatos útnak mondható, hisz ez a folyamat is azt bizonyítja, hogy az ember milyen okos, és hogy egyre jobb és könnyebb lesz az élet. Másik szemszögből nézve inkább romboló út ez, mely tönkreteszi az emberek közti kapcsolatot. Elszigetel időst a fiataltól, nagyszülőt az unokájától, de sokszor már szülőt is a gyermekétől. Lehetséges, hogy ez a mondás nem merül olyan könnyen a feledés homályába… Fel-fel tűnik időnként, és elgondolkoztatja az embereket – nemzedékről nemzedékre…
Kriszt Barnabás