|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Németből...
“Adj teret Istennek!”
Indiából tovább a nepáli Katmanduba és Iránba mentünk. Ezen az úton sok mindent tanultam Bobtól. De a legfontosabb az összes közül, az amit Bob így hívott “adj teret Istennek”.
“Mire gondolsz?” kérdeztem őt egyszer, amikor elkezdtünk beszélgetni az “adj teret Istennek” elvéről. Rám nézett egy kicsit megvetően, mint aki azt kérdezte: hát ezt te nem ismered? Nagyot lélegzett és aztán azt mondta: az “adj teret Istennek” elvet akkor használjuk, amikor olyan szükséget látunk, melynek leküzdése meghaladják emberi lehetőségeinket. Ezek nagy kihívást okoznak nekünk. Akkor Istenre hagyatkozunk, hogy megadja a szükséges pénzt, vagy a segítséget a szükségben.
Akkor találkozol munkatársaiddal, imatársaiddal, adományozóiddal és imádkoztok. De a végén még csak egy részét tudjátok előteremteni, annak amire szükségetek van.
Aztán kezdődik csak el, és vársz Istenre, mit fog tenni. Mielőtt még valamit is tennél, minden megvan. Akkor tudod, hogy ezt nem te tetted. Isten tette ezt. Te csak lehetőséget adtál Neki a cselekvésre.
A téma felizgatta Bobot. Szemei csak szikráztak, és szavai kapkodóak voltak. “Gyakran voltan olyan vidéken, mint Vietnámban és láttam embereket, akik szükségben voltak. Akkor ígértem például 100.000 dollárt egy projektre. Hazamentem és tudtam, hogy a “Samaritan’s Purse”-nak erre nincs pénze. Talán első pillanatban nem volt igazam. De meg voltam arról győződve, ha imádkozom és Istenre hagyatkozom, akkor Ő gondoskodik.
Tudod Franklin, mindig kell hagynunk teret Istennek!
Félbeszakítottam és azt kérdeztem: “Ez mindig bevált? Nem tudom, hogy nekem lenne-e ilyen hitem.”
Újra rám nézett, mintha azt mondaná: “Nem figyeltél?” Aztán nevetett és türelmesen azt mondta: “Figyelj barátom, az ‘adj teret Istennek’ elvet akkor használod ha szükségben vagy, és hiszed, hogy ez Isten akarata és Ő nincs ellene. Amikor már mindent megtettél, amit emberileg csak lehet, de mégis hiányzik valami. Mindegy mit teszel, már emberileg te többet nem tehetsz. Ez az a pont, amikor elkezdesz imádkozni és Istennek teret adsz a közbeavatkozásra. Aztán meglátod Isten hogyan tömi be a rést.
Ezért mondom mindig, hogy az “adj teret Istennek” elvvel bármit elintézhetünk. Aztán szünetet tartott és hunyorgott. Ha újra Amerikában leszel barátom, vedd elő azokat a dolgokat, amelyek olyan nagyok, amelyeket emberileg már nem lehet elintézni. Aztán meglátod, hogy Isten csodát tesz.”
Végül felfogtam. Ezt az elvet láttam működni a mafraqi kórházban, amikor a misszionáriusok péntekenként térde borultak és imádkoztak a szükségekért.
De Bob tovább beszélt; biztos akart lenni abban, hogy felfogtam, miről beszélt. Úgy tűnt ez neki különösen fontos: Ha ez az utunk nem is lenne, de legalább az “adj teret Istennek” elvet értsem meg.
“Látod Franklin” mondta, “ha a célokat olyan magasra teszed, amit az értelmeddel, információiddal, szaktudásoddal emberileg is elérhetsz ahhoz nem kell hit.”
Például elmesélte hogy az Amerikai Egyesült Államokban volt egy gyülekezet, akik azt a célt tűzték ki, hogy 100.000 dollárt fognak összegyűjteni, azért hogy rendbe tegyék a templomot. A gyülekezet vezetője a gyülekezet elé tette ezt a kérést és 75.000 dollárt gyűjtöttek össze. De még hátramaradt 25.000 dollár. Mit tettek még?
Kineveztek egy bizottságot és a bizottság tagjai meglátogatták a gyülekezet minden egyes tagját, és arra kérték őket, hogy még adjanak, hogy az adósságot ki tudják fizetni. Így ki is fizették. Ezt teheti az ember, ha mindent jól átgondol és megtervez. Nincs ellene kifogásom, de ez nem hit.
“De a céljukat elérték. Ez nem volt hit?” kérdeztem.
“Nem, ez csupán józan előrelátás.” A hit nem így működik. Aztán mesélt egy másik gyülekezetről, akik a gyülekezeti házat bővíteni akarták és így építkezniük kellett. A bővítési költségek 200.000 dollárba kerültek.
“Ebben az időben egy misszionárius házaspár hazalátogatott Indiából és istentiszteletet tartott a gyülekezetben. Beszámoltak Kalkutta iszonyú nehéz helyzetéről, körülményeiről. Az emberek alig hitték el, amit hallottak. A misszioniárius nem kért semmit, ő csak az nyomorúságban levő éhező árvákról beszélt, akikről ők próbáltak gondoskodni.
“És tudod mi történt, barátom? A gyülekezet előljárói eldöntötték, hogy az összes meglévő 200.000 dollárt a misszionáriusnak adják a munkára.”
(Később tudtam meg, hogy egyike azon gyülekezeteknek, akik az Egyesült Államokban a leggyorsabban növekszenek és több építési projektet befejeztek.)
“Azzal, hogy a pénzt a misszionáriusnak adták - ez volt a hit”. Ekkor Bob újra a témára tért: “Ez az, amikor Istennek teret adunk”. Amikor valami úgy áll, hogy azt a legnagyobb emberi erőfeszítéssel meg lehet valósítani, az még nem csoda. A különbség - ami a lehetséges és aközött, ami az Isten akarata - magától kiderül. Ezt nevezem én “adj teret Istennek”. Bob felállt és rám nézett. Minden egyes szónál, hogy megerősítse azt, amit mond megérintette mutatóujjával a mellkasomat: Ha már nem ígéred meg, habár adhatsz, akkor nem hitből cselekszel.”
Bob az “adj teret Istennek” elv szerint élt, de ezért voltak nehézségei. Volt idő, mikor a munkatársai ezt nem vették jó néven. Ők mindent fehéren, feketén szerettek volna látni egy ötéves finanszírozási tervvel. De Bob így nem tudott dolgozni.
Olyan emberek, mint Bob emlékeztetnek engem arra, hogy mit mondott Jézus Nikodémusnak:
“A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.” (Ján. 8:3)
Egészen biztos, hogy Bob egy “kiszámíthatatlan” keresztyén, aki minden pillanatba az Isten szellemére reagál.
Számomra Bob Pierce egy igazi szellemi példa. Édesapámon kívül csak kevesen befolyásoltak így és életemre ilyen nagy hatást gyakoroltak, mint barátom Bob.
Részlet Franklin Graham: Ha valakinek híres az apja... (Rebel, With A Cause) című könyvéből.
Franklin Graham: Billy Graham evangélista fia, a Samaritan’s Purse katasztrófasegítő finanszírozási társaság vezetője. Tevékenységük: azonnali segítség, gyermekprogramok, menekültek és katasztrófában élők segítése, evangélisták kiképzése ill. támogatója. A World Medical Mission vezetője, egy olyan keresztyén orvosi személyzetet küldő egyesület, akik krízishelyzetben nyújtanak segítséget.
Németből fordította: Komoróczy Gábor