|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Németből...
Modersohn
Ernő: Kétféle
bibliaolvasás
A
Biblia olvasásának két fajtája létezik. Az egyik nem sok gyümölcsöt hoz.
A másik viszont bőséges gyümölcsöt terem a belsőnknek. Én sokáig az elsőt
használtam, mivel a másikat nem ismertem. Aztán megkaptam a már hazament
Hoffmann pásztor stuttgarti diakonisszaházából a testvérnőimhez írt
leveleit, amelyből megismertem a bibliaolvasás másik fajtáját, mely nagyon
sok áldást hozott az életembe. Ezért szeretnék erről beszélni nektek.
Melyik akkor az első bibliaolvasási mód, amely kevés gyümölcsöt terem?
Az
amikor elolvassuk azt a részt, amely a mi bibliaolvasásunk szerint következik.
Elővesszük a Bibliánkat és elolvasunk belőle egy már ismert szakaszt.
Ha
valaki egy ilyen fejezet olvasása közben feltette volna a kérdést: „Milyen
üzenetet kaptál ebből a részből?” - nem sok mindent tudtam volna válaszolni.
„Nos, elolvastam a kijelölt fejezetet és így a kötelességemnek eleget
tettem.” Ha talán nem is így mondanám, de ezt így gondolnám. Sokan úgy
gondolják a bibliaolvasásuk egy jó dolog, amelyet meg kell tenniük, mert ez
keresztyéni kötelesség.
Hathatós,
maradandó üzenetet az ilyen bibliaolvasásból nem kaptam. Aztán kezembe ill.
szemem elé került Hoffmann pásztor testvérnőihez írt levele. Azt kérte,
hogy a Bibliát mindig úgy olvassák, hogy kérdéseket, önellenőrzési kérdéseket
tegyenek fel. Egy vers vagy szakasz után tegyenek fel ilyen kérdéseket: Így
teszek-e én is? Tudom-e ezt? Megcselekszem-e ezt?
Ezt
én megjegyeztem és követtem tanácsait. Így egyszeriben a bibliaolvasásom
egészen megváltozott, sokkal több áldást és gyümölcsöt hozott.
Most
már nem én veszem a Bibliát a kezembe, hanem az Úr veszi a Bibliát a kezébe
és ebből olvas fel nekem.
Aztán,
ha azt kérdezném: ilyen vagyok-e már, mint ami itt áll? Akkor az Isten szava
megszólítana és megkérdezné: Már régóta megtértél - és mégsem vagy
ilyen? Még ezt sem tudod? Ez nem az Ige, amely velem beszél, hanem maga az Úr,
aki az Igén keresztül szól hozzám. Aztán anélkül, hogy tudnám vagy akarnám
így imádkozom:
,,Óh,
Uram, bocsáss meg, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek lennem kellene és
hogy nincs meg bennem az, aminek már meg kellene lennie.” Aztán így
folytatnám: „Óh, Uram add meg azt ami belőlem hiányzik!”
Így
alakulna ez a párbeszéd az Úrral. Ő az Igén keresztül szól hozzám és én
imában beszélek Hozzá. Így Isten megáld, mert felismerem szükségeimet és
kérem, hogy változtasson meg.
Szeretném
egy példán keresztül bemutatni azt, hogyan olvasom - így, hogy kérdéseket
teszek fel - a Bibliát? Ha eljutok pl. az 1.Péter 2:7-hez ami így hangzik:
,,Nektek akik hisztek, milyen csodálatos” (német fordítás, Károli ford.:
Tisztesség azért néktek, akik hisznek). Itt megállok és felteszek egy kérdést:
Valóban csodálatos nekem? És megadhatom a választ:
Aztán
egy hang újra kérdez valamit: Ez minden? Kis gondolkozás után mondhatom:
Nem, ez nem minden. Csodálatos a Te Igéd, amit adtál nekünk és csodálatos
az is, hogy szólsz hozzánk. Csodálatos a Te Lelked, akit szintén elküldtél.
Csodálatos a Te véred, ami bennünket - engem is - megtisztít minden bűntől.
Aztán
ismét hallok egy kérdező hangot: Ez minden? Nem. Csodálatos, hogy engem aki
nem akart Téged szolgálni, elhívtál, hogy szolgáljalak. Csodálatos, hogy a
szolgálathoz erőt és kegyelmet adtál mind testemnek, lelkemnek, amikor az
orvosok szerint gyógyíthatatlan torokfájdalmam volt és minden megerőltetés
nélkül a legnagyobb templomokban és termekben prédikálhattam. Csodálatos,
hogy kegyelmed által szolgálatom során Igédben hihetek, hogy lelkeknek megváltást
adsz.
Így
keletkezik ,,egy kis könyvecske” kérdései válaszolva, amely az én
bizonyságtételem: Ő egy csodálatos Megváltó.
Van
amikor az Ige komolyabb dolgokat is kérdez. Ha a Kol. 3:12-őt olvassuk: „Öltözzétek
fel azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes
szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.” -
most tegyünk fel kérdéseket: Megvannak-e ezek bennem? Van-e bennem könyörületes
szív a szükségben lévő emberek iránt? Barátságos (a jóságosság
helyett a németben ez áll) vagyok-e azokhoz az emberekhez, akikkel találkozok?
Az alázatot többre becsülöm-e, mint magamat? Szelíd vagyok-e,
belenyugszok-e ha nem úgy kezelnek, ahogy szeretném? Hosszútűrő vagyok-e és
nem gurulok-e be, ha valaki nem olyan gyorsan és nem olyan jól csinál meg
valamit ahogyan azt én elgondolom? Igen, ha ilyen kérdéseket teszünk fel
akkor azt kell mondanom: Óh, Uram kérlek bocsáss meg nekem! Bocsáss meg
nekem!
Ugye,
az ilyen bibliaolvasás gyümölcsöt fog teremni a belsőnk számára? Az ilyen
igeolvasás mély áldást rejt magában. Talán a csodálatos szót nem fogod
így elemezni, de ez nem baj. Ha egy szónál többet idézünk akkor csodálatos
felfedezéseket teszünk.
Így
jártam nemrég az Ef. 2:19-el: "Azért immár nem vagytok jövevények és
zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.” Ki
vagyok én ezek szerint? - kérdezem magam. Egy szent polgártársa. Tehát polgárjogom
van Isten városába. És mi vagyok még? Ez van megírva: Isten a ház atyja és
én pedig szolga, cseléd vagyok. Ha Isten az én atyám akkor kell-e
aggodalmaskodnom amiatt, hogy mit honnan kapok, amire szükségem van: burgonyára,
fára, szénre és ehhez hasonlókra. Nem, mert minden ház atyja gondoskodik
szolgáiról. Mennyivel inkább az Úr, a mi Istenünk! Mennyire áldott és erős
vagyok én ezen Igék által.
Ha
elkezdjük úgy olvasni a Bibliánkat, hogy kérdéseket teszünk fel akkor
Isten gazdagon megáld bennünket. Akkor örvendezni fogunk Igéjén, mint aki
nagy zsákmányt kapott, ahogyan a zsoltáros mondja. Kérlek arra, hogyha
olvasod a Bibliádat kövesd Hoffmann pásztor tanácsát ezekkel az önellenőrző
kérdésekkel!
Németből fordította: Komoróczy Gábor