|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Angolból...
Az elmúlt 2000 év 120 hithőse
A Zsidók 11-ben olvasunk néhány hithősről, férfiakról és asszonyokról, akik az Ábeltől Jézusig tartó 4000 év közt éltek. A lista, amelyet közzéteszünk, a keresztény hit hőseinek lábnyomát követve az egyháztörténelmet mutatja be. Több mint 60 mártírt tartalmaz az összeállítás a Krisztus után 1-től 2000-ig tartó időszakból. Ez a lista a teljesség igénye nélkül készült, de megkísérel a keresztény hit hőseiről egy kiegyensúlyozott áttekintést adni.
Kr. u. 0-100
István apostolt Jeruzsálemből 35-ben kiűzték és megkövezték.
Jakabot, János apostol testvérét kb. 44-ben kivégezték.
Pontosan tíz év múlva Fülöp apostolt állítólag megkorbácsolták, börtönbe vetették, és keresztre feszítették Frígiában.
Máté apostol elment Etiópiába, ahol 60-ban a földbe szegezték, és levágták a fejét.
Jakabot, Jézus testvérét vagy megkövezték 66-ban, vagy lehajították a templom tornyából.
Mátyást, aki Júdás helyébe lépett, állítólag megkövezték és lefejezték Jeruzsálemben.
András, Simon Péter testvére, Edasszában lett mártír, ahol egy X-alakú keresztre feszítették.
A hagyomány szerint Márkot az alexandriaiak darabokra szedték, amikor a bálványuk, Serpis ellen felszólalt egy ünnepségen.
Simon Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem találta méltónak önmagát arra, hogy úgy feszítsék keresztre, mint Jézust. Így teljesedett be Krisztus szava az ő haláláról. (Ján. 21:19)
Pál apostol számos levelet írt a római börtönből. Később mint bűnözőt ítélték el, mint aki az uralkodó ellen lépett fel, halálra ítélték, és 66-ban lefejezték.
Júdást a mezopotámiai Edasszában feszítették keresztre 72-ben.
Bertalan lefordította Máté evangéliumát egy indiai nyelvre, és tanított abban az országban, ahol később megkínozták, és keresztre feszítették.
Tamást Calaminában, Indiában a felbőszült csőcselék megkínozta, átszúrták dárdával, és egy befűtött kemencébe dobták 70-ben.
Jánost, Jakab testvérét, Patmosz szigetére száműzték, ahol megírta a Jelenések könyvét. János az egyetlen apostol, aki megmenekült az erőszakos haláltól.
Egy forrás szerint Lukácsot egy olajfára akasztották fel 93-ban.
Kr. u. 100-200
Polykárpust, János apostol tanítványát, a szmirnai gyülekezet püspökét elítélték és megégették 162 és 180 között.
Ignatius a szíriai főváros Antióchia gyülekezetének püspöke volt. Amikor az oroszlánok elé dobták Kr. u. 110-ben, ezt mondta: “Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak.”
Kr. u. 200-300
251-ben Constantinus, Dionysius, Joannes, Malchus, Martianus, Maximianus és Seraion Decius császár hét katonája megtagadta a császár által felemelt bálvány előtt az áldozat bemutatását egy pogány templomban. Egy barlang falához kötözték őket, hogy éhen és szomjan haljanak.
Félix a római gyülekezet püspöke volt, amikor a kilencedik keresztény üldözésben 274-ben lefejezték a római uralom alatt.
Agapetust megkínozták és lefejezték, mert eladta mindenét, és odaadta a vagyonát a szegényeknek ugyanebben az időszakban.
Alban lett az első brit mártír 287-ben. Elrejtette azt a keresztényt a saját házában, aki őt Krisztushoz vezette, és azt mondta a római őröknek, hogy ő a keresett személy. A félrevezetést leleplezték, Albánt megostorozták, majd lefejezték.
Kr. u. 300-400
Egy Vital nevű fiatal férfit az apja feláldozott az isteneknek, miután a fia Krisztust befogadta.
Szent Basilius (329-379), Caeserea püspöke és a szerzetesi élet atyja, megvédte az igaz hitet az eretnek Ariánusszal szemben. Számos teológiai és kánonjogi művet írt.
Tours-i Martin (316-397). Ő vitte elsőként Galliába az evangéliumot.
A tíruszi Frumentius evangelizálta Etiópiát, és az ottani egyház első pátriárkája lett 380-ban.
Szent Patrick (387-493) gyakran zarándokolt a Közel-Keletre, ahol számos csodát vitt végbe. A kereszténységet elvitte Írországba, ahol az ország védőszentje lett.
Kr. u. 400-500
A legtöbb tudós az ókori nyugati egyház legjelentősebb alakjának tartja az Észak-Afrikában született Szent Ágostont (396-430). A leginkább olvasott munkája a Vallomások című munkája, de az Isten városa című könyve is híres. Erőteljesen támogatta az igaz hitet, hídként állt az ókor és a középkor világa között. Azonban teológiája megnyitotta a kapukat az egyházban a babiloni befolyás előtt. Negatív állásfoglalása a zsidókról rossz irányban hatott Lutherre is.
Szent Comgall alapította a bangori kolostort Észak-Írországban. 555-ben 24 órás őrállást szervezett a jeruzsálemi templomban. A Bangorban elkezdődött ébredés később átterjedt egész Európára.
Kr. u. 500-600
Hermenigildus volt a spanyol gót király legidősebb fia. 586-ban letartóztatták és láncba verték megtérése miatt. Később darabokra vagdalták apja parancsára.
Az első pápa által szponzorált missziót, amely elérte Anglia déli partjait 597-ben, Szent Canterbury Ágoston vezette. A kenti Aethelbert király és keresztény felesége, Berta lehetővé tette, hogy Canterburyban legyen a szolgálat központja. Egy éven belül a király és 10.000 alattvalója bemerítkezett.
Kr. u. 600-700
Jánost az itáliai Bergamo püspökét orvul meggyilkolták 683. július 11-én, miután megpróbálta felszámolni az arianizmust az egyházból.
689-ben Kiffien, istenfélő római püspök és német misszionárius megtérítette Gozbert kormányzót. A kormányzó annyira félte Istent, hogy a városban két éven belül megtért az emberek többsége. A kormányzó felesége – aki egyben a sógornője is volt – lefejeztette Kiffient, miután a misszionárius megintette a kormányzót az asszonnyal való kapcsolata miatt.
Az angol keresztények az 500-as években kezdték észak-európai missziójukat, és végül eljutottak Skandináviáig. Kiemelkedő szerepet töltött be ebben a törekvésben Willibrord (658-739), “a frízek apostola” (Frízia, Hollandia és Belgium)
Kr. u. 700-800
Szent Bonifác (675-754) nagyszerű misszionárius és reformer volt Németországban. Később missziós püspökké szentelték fel Rómában. Lerombolta Thor germán isten szent tölgyét Geismarban. Bonifác hatással volt a középkori politikai és szellemi életre. Fríz pogányok ölték meg, miközben az Igéből olvasott fel nekik.
Kr. u. 800-900
Prefectust Spanyolországban 850-ben lefejezték azért, mert Mohamedet szélhámosnak nevezte.
Két testvért Cirillt (827-869) és Metódot (825-884) Konstantinápolyból Morvaországba küldtek. Lefordították az Írásokat és a liturgikus könyveket az evangélizált népek anyanyelvére. Módszerükre másokat is kiképeztek – ez volt a fő tényező Bulgária megnyerésében.
Kr. u. 900-1000
Szent Istvánt (970-1038), a magyar állam alapítóját 1000-ben koronázták királlyá. Az egyházat tette tekintélyének legfőbb oszlopává, és misszionáriusokat küldött szét országában.
Pogány papok támadták meg és ölték meg Adalbertet, Prága püspökét, mivel sok perzsa embert tértített meg és keresztelt meg 997-ben.
Kr. u. 1000-1100
Sokan Leif Eriksson norvég utazót tartják az első európai embernek, aki elérte Észak-Amerika partját. Keresztény lett, és megtérése után Grönlandon hirdette az evangéliumot 1000 körül.
Lengyelországban 1079-ben Bolislaw király leszúrta Stanislust, Krakkó püspökét, amikor a püspök a templomban az oltár előtt térdelve imádkozott. A király nyilvánvalóan belefáradt a püspök dorgálásaiba, aki szerint kegyetlenül bánt az embereivel.
Kr. u. 1100-1200
Berengarius bátran hirdette a bibliai igazságokat, hogy korrigálja az egyház hibáit, amelyet a babonák megvakítottak. A pápát figyelmeztették a támogatói, és Berengariust kiátkozták 1140-ben.
Wald Péter, gazdag kereskedő vagyonát a szegényeknek adta, és utazó prédikátor lett. 1184-ben kiátkozták eretnekség miatt, ezután elindította saját egyházát. A pápa engedélyezte Wald ellen a keresztes hadjáratot, és 1211-ben nyolcvan követőjét máglyán égették el.
Kr. u. 1200-1300
Istennel való találkozása után Assiszi Szent Ferenc (1182-1226) elhagyta a keresztes hadjáratot. Ennek az élménynek hatására a vagyonát szétosztotta a szegények és a leprások között. Sok ember meggyógyult szolgálata során. Szent Ferenc úgy élt, mint Jézus, és meglátogatta a Szentföldet is. Később megalapította a ferences rendet. Ő írta ezt az imát: “Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé.” Azt mondta: “Az ember annyi, amennyit az Úr előtt ér, és nem több.”
Aquinói Tamás (1225-1274) számos ponton hitelvi ellentétben állt kora egyházi vezetőivel, amiért súlyos kritika éri. Tantételei közül 12 a középkorban lehetséges legsúlyosabb elmarasztalást kapta. Aquinói Tamás a dogmatikai válság középpontjába került, amikor úgy tűnt, hogy az újra felfedezett görög tudomány, a kultúra és gondolkozás szét fogja zúzni a kereszténységet. Aquinói Tamás tanításai kulcsot adtak későbbiekben a teológiai megújulásához az egyházban.
1289-ben a pápa elküldött egy ferences szerzetest Giovanni da Montecorvinot (1247-1328) Kínába válaszul Kubla kán 20 évvel korábbi kérésére, amikor 100 keresztény tanítót várt a Polo testvérek vezetésével. Montecorcino 1294-ben érkezett meg Khanbaliqba (Pekingbe) és elindított egy kicsi, de sikeres missziót. 1342-ben Giovanni de Marignolli is megérkezett másik 32 misszionáriussal, munkájuk azonban nem virágzott 25 évnél tovább, mert a trónra lépő Ming dinasztia kitiltotta a külföldieket Kínából. A kereszténység két ízben érintette meg az országot, és kétszer tűnt le, de ma 100 millió keresztény van ebben az országban. A mag gyümölcsöt hozott.
Kr. u. 1300-1400
Wycliffe János (1384-ben halt meg) kitartóan igyekezett kiszorítani a gazdagságot, a korrupciót és a visszaéléseket az angol katolikus egyházból. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak át kell adnia birtokait az államnak, és vissza kell térnie az evangéliumi szegénységhez. Bálványimádó és Biblia-ellenesnek tartotta az átlényegülés tanítását.
Kr. u. 1400-1500
Talán senki nem befolyásolta annyira Svájc szellemi életét, mint Nicholas Vonfluet (1417-1487). Ő volt Svájc semlegességének a kidolgozója, és a szellemi vezetés irányításának a forrása lett Európa számára. Ismert volt hosszan tartó böjtjeiről is.
A prágai Jeromos cseh tudós volt a csehországi egyház megreformálója. Támogatta Wycliffet, és lefordította a Bibliát. 1416. május 30-án ment máglyára, mielőtt néhány napig fejjel lefelé lógatták. Amikor a perzselő lángok testét beborították, ezt mondta: “Neked ajánlom Krisztus, lángokban égő lelkemet.”
Husz János felszentelt pap volt, a prágai Bethlehem kápolna kirendelt prédikátora és a prágai egyetem rektora. Bűnösnek találták eretnekségben, mert Wycliffe reform tanításait oktatta, ezért 1415-ben megégették. Előtte büntetésként Wycliffe hamvait kiásták, mert eretnek tanításai befolyásolták Huszt. Ebben az időben a Bibliát szó szerint odaerősítették a szószékhez, hogy kivegyék a hétköznapi emberek kezéből.
Kr. u. 1500-1600
“Uram, nyisd meg a király szemét!” – ez volt William Tyndale utolsó szava, amikor október 6-án máglyára küldték. Bűne az volt, hogy kora egyházának tanításait Biblia-ellenesnek nevezte, és a Bibliát hozzáférhetővé és érthetővé akarta tenni az átlagemberek számára. Lefordította angolra az Újszövetséget és Mózes öt könyvét. Tanítása előre jelezték az angliai reformáció kezdetét.
John Frith fiatal értelmiségi volt, támogatta Tyndale hitelveit, 1533-ban máglyán égették el, mert megtagadta a purgatóriumban való hitet és az úrvacsorai kenyér és bor átlényegülésének tanát.
Sir Thomas Morus kezdetben Anglia kancelláraként üldözte a keresztényeket. Később börtönbe zárták és lefejezték, mert nem ismerte el VIII. Henrik angol királyt az angol egyház fejének.
Felix Manz az anabaptisták vezetője volt. 1527-ben vízbe fojtották Zürichben, mert hitt a felnőtt keresztségben és a személyes megváltásban.
Luther Márton felszentelt német pap indította el a reformációt 1517-ben, amikor 95 tételét kiszegezte a wittenbergi vártemplom ajtajára. Áldást jelentett a pogányoknak, mert megmutatta az egyháznak az egyedül hitből való megigazulás, a papságnak pedig a helyreállítás útját. Átok volt azonban a zsidóknak, mert Hitler az ő zsidókra vonatkoztató állításait használta fel arra, hogy igazolja a Holocaustot.
Kálvin János (1509-64) francia származású képzett humanista és jogász, egyetértett Lutherrel a hitből való megigazulást illetően, valamint abban, hogy a Biblia az egyedüli tekintély. Kálvin jelentős reformátor volt.
John Knox Kálvin tanítványa volt, később ő alapította meg a skót presbiteriánus egyházat. Hite miatt börtönbe vetették, majd 1549-ben szabadon bocsátották.
Avilai Teréz (1515-1582) spanyol apáca volt, ő az első nő, akit a katolikus egyház doktoraként ismertek el 1970-ben. Reformjai a teljes visszavonultságot kívánták meg, hogy elmélkedjenek az isteni törvényen és az emberiség bűne miatti “jóvátételi elhívatáson”. Mottója ez volt: “Krisztust szeretni és megszerettetni.
Keresztes Szent János (1542-1591) nagy keresztény misztikus és spanyol költő volt. Ő újította meg a spanyol szerzetesi életet, Avilai Terézzel közösen megalapították a mezítlábas karmeliták elmélkedő rendjét. Emiatt többször börtönbe zárták.
Kr. u. 1600-1700
Komeniusz Ámos János (1592-1670) cseh pedagógus és vallási vezető volt. Az ő nevéhez fűződik az oktatás megújítása. Forradalmian új nevelési modellt dolgozott ki, míg menekült II. Ferdinánd császár elől, aki rekatolizálni akarta Csehországot. Protestánsként, megkezdte az előkészületeket arra az időre, amikor majd lehetővé válik a cseh társadalom újjáépítése. Minden fiatal számára javasolta a teljes beiskoláztatást. A latin tanításról szóló könyveit 16 nyelvre fordították le. Munkái egész Európára hatottak.
Lawrence testvér (1611-1619) felfedezte Isten jelenléte gyönyörűségét, amikor a karmelita kolostor konyhájában dolgozott. Ismertté tették inspirált levelei és barátaival való vitái. Ezek megtalálhatók az “Isten jelenlétének gyakorlása” című könyvében. Egyik levelében ezt írta: “Minden lehetséges annak, aki hisz. Még több annak, aki remél, még inkább annak, aki Őt szereti, de leginkább annak, aki meg is cselekszi mindezt és kitart mind a három mellett.”
George Fox (1624-1691), a Barátok Társasága (Sociaty of Friends) megalapítója. Nyolcszor vetették börtönbe azért, mert megtagadta a tiszteletadást a kormányhivatalnokoknak, vagy nem tett esküt, és nem fizette az egyháznak a tizedet. Fox jobban hitt a belső megvilágosodásban, vagy az isteni inspirációban, mint az egyházi tekintélyben. Ezek miatt radikális ember hírében állt. Szenvedélyes prédikátor volt. Azt mondták, hogy amikor imádkozott, mind az emberek, mind az épületek valóságosan megremegtek, s ezért gúnyolták mozgalmát kvékernek (Quaker angol szó, jelentése = remeg, reszket) nevezték. Fox ébredési ember volt, aki segítette a rabszolgaság beszüntetését.
Madame Guyon (1646-1770) XIV. Lajos király feleségének a barátnője volt, és nagyban befolyásolt sok neves francia papot. Amikor a tanításai túlságosan vitába szálltak a monarchiával, és már nem tudták elhordozni őket, bebörtönözték. Írásai később befolyásolták a morvaiakat, a kvékereket, a metodistákat és a “Kis Nyájat”.
Bunyan János (1628-1688) nem hagyott fel a kiváltságosok élvezetei elleni prédikálással, amiért 12 évet börtönben töltött. Itt írta meg a Zarándok útját, amely nemzetközi irodalmi szenzáció lett.
Kr. u. 1700-1800
Gróf Nicholes Klaus von Zinzendorf (1700-1760) alapította meg a herrnhuti közösséget. Itt 24 órás őrállást szerveztek meg. A morvaországiak innen indították el első protestáns mozgalmukat, és misszionárusokat küldtek Grönlandba, Afrikába, Alaszkába, a Karib-szigetekre, Labradorba, Közép-Amerikába, a Közel-Keletre és Európába. Közülük sokan mártírhalált haltak, vagy üldözték őket. A 24 órás herrnhuti imaszolgálat, hozzávetőleg 100 évig működött, ahol imádkoztak Izráel békességéért és a zsidók megtéréséért.
John Wesley (1703-1781) felszentelt lelkész, a metodista egyház megalapítója. Nagyszerű ébredési vezető volt, akinek a szolgálata a házicsoportok munkáján alapult.
Jonathan Edwards, gyülekezeti lelkipásztor, a brit puritanizmus egyik legnagyobb teológusa és gondolkozója volt. Munkája nyomán tört ki a nagy ébredési mozgalom (1720-1740), amely Jonathan Edwardsot a XIX. századi protestáns misszió előfutárává tette. Az egyedül hitből való megigazulás volt az üzenete.
William Carey: A keresztények kötelezettségének vizsgálata, a pogányok megtérésének jelentősége a gyakorlati életben (1792) című írása a protestáns misszió alapirata lett, és létrehozta a Baptista Missziós Társaságot. Indiából (1793) írt levelei számos missziós társaság létrejöttét segítették.
George Whitefield (1714-1770) az angliai egyház közkedvelt evangélistája. Tanításai hozzájárultak a XVIII. századi brit és a brit-amerikai kolóniák protestáns ébredéséhez.
William Wilberforce (1759-1833) a brit parlament tagja volt, aki evangéliumi keresztény lett. Később felhasználta parlamenti befolyását ahhoz, hogy megszűnjön a rabszolga-kereskedés. Egy Wilberforce és Charles Fox által vezetett zajos kampány után 1807-ben a lordok háza átadott egy törvényjavaslatot, hogy ne engedélyezzék a britek számára a rabszolgák szállítását. Ez segített Wilberforcenak, hogy egyengesse az utat a rabszolgaság eltörlésének törvényéhez, így 1833-ban felszabadult minden rabszolga. Wilberforce és a Clapham csoport bátorította és meggyőzte a brit kormányt, hogy missziókat alapítson szerte a világon.
Kr. u. 1800-1900
Charles Finney (1792-1875) amerikai ügyvéd volt, aki a történelem egyik legnagyobb evangélistája lett. 1832-ben kezdte meg a máig tartó ébredést New York városában, a Második Szabad Presbiteriánus Egyház szolgálójaként. Azt mondják, hogy a megtértek 90%-a megmaradt életük végéig a hitben. Számos városban be kellett zárni az italboltokat, ahol szolgált, mivel mindenki megtért.
Magától Finneytől tudjuk, hogy a szolgálatában az áttörés Nash atya imáival függenek össze. Nash atya közbenjáró volt, aki 3 hétig imádkozott és böjtölt, mielőtt Finney elment valamely városba hirdetni a megváltás üzenetét. Az áttörésért folytatott böjtökben megnyerték a szellemi csatákat, és Finneynek csak össze kellett gyűjtenie a “Nash-csata” hadizsákmányát.
Alexander Duff (1806-1878) megadta Indiának az egész az oktatási rendszer mintáját, beleértve a főiskolákat is. Az 1860-as évek oktatási rendszere engedélyezte a nők számára a tanulást és megkezdődött az ápolók képzése. Csak a századforduló óta részesülhetnek nők orvosi képzésben.
Andrew Murray (1828-1917) Dél-Afrikában született, de Angliában tanult. Visszatért a szülőföldjére, hogy vezesse azt az ébredést, amely megrázta a holland Református Egyházat. Ő volt a dél-afrikai misszió elnöke, amely 1889-ben alakult azért, hogy az országban még nem tért emberekhez eljuttassa az evangéliumot.
Rees Howels (1879-1950) a XX. század vezető közbenjárója volt, az afrikai hatalmas ébredés eszköze, Andrey Murray munkatársa. Howels megértette az isteni gyógyítás alapelveit is. Afrikában Angolában és Mozambikban használta Isten. Naponta százak jutottak hitre, és egész útját hitből finanszirozta. Sok időt töltött közbenjárással Izráelért, a függetlenségi háború előtt, valamint a zsidók és az arabok megtéréséért és megbéküléséért az általa létrehozott bibliaiskolákban.
David Brainard (1718-1747) az észak-amerikai indiánok úttörő misszionáriusa volt. Folyóirata klasszikus áhitatos olvasmány lett. A jó hír elterjedéséért az életét adta. Komoly betegséggel küzdött élete folyamán. Livingstonet, Wesleyt, Careyt, Elliotot és más embereket is inspirált, akik teljesen odaszánták életüket az evangélium szolgálatára.
Dwight L. Moody (1837-1899) a YMCA-nek (Young Men’s Christian Association) dolgozott, odaszánta magát a nagyvárosi szegénynegyed missziójára. Üzletember, aki hitt a tömeges ébredési összejövetelekben. Számos dicséretet írt, és nevéhez fűződik a Moody Bibliai Intézet megalapítása is.
Müller Györgyről (1805-1898) feljegyezték, hogy élete folyamán 50.000 imára kapott választ, és anyagilag segítette Hudson Taylor missziói munkáját annak ellenére, hogy nem volt havi jövedelme. Élete során 1,4 millió fontot kapott az Úrtól ima által a misszióra. A zsidók között is munkálkodott.
A J. Hudson Taylor által létrehozott Kínai Belföldi Misszió, amely később 1965-ben Tengerentúli Misszionárius Szövetség nevet kapta, a felekezetközi misszió prototípusa lett. Az ilyen missziók gyakran keresték a mások által fel nem kutatott területeket, és nem garantáltak fizetést, hanem Isten kezébe tették az anyagiakat.
Az ünnepelt angol baptista prédikátor, Charles Spurgeon (1834-1892) élete végéig nagy hallgatóságot vonzott. A Tabernákulumjában 6.000 ülőhely volt 1861-ben. Létrehozott lelkészképzőt és egy árvaházat is.
Sok misszionárius mártírhalála miatt Erromonga, ez a kis sziget az Új Hebridákon Melanéziában “Mártír sziget”-ként lett híres. Minimum hat ember: John Williams, James Harris, Mr. és Mrs George Gordon, James Gordon és James McNair halt meg itt 1839 óta, többségüket a kannibálok ünnepein szolgálták fel. De 1900-ra a kis csendes-óceáni sziget lakosságának nagy része keresztény lett, magasabb százalékban, mint akár az USA-ban vagy Nagy-Británniában.
John Williams (1796-1839) misszionárius államférfi, David Livingstone ösztönzője volt. Sokan olvasták könyvét az Egy missszionárius vállakozásának történetét.
David Livingstone (1813-1873) az evangélium hirdetésének élt és az kelet afrikai rabszolgakereskedelem megszűntetésének szentelte életét. Sokkal jobban befolyásolta a nyugati világ magatartását Afrika iránt, mint eddig bárki más. A kontinensről szerzett ismeretei a mai napig feltárásra várnak.
Joseph Rabinowitz (1837-1899) az első Jeshuában hivő zsidó azóta, hogy a korai egyház létrehozta a Messiás-hívők zsinagógáját. Azt állította, hogy “a Szentföld kulcsa a mi testvérünk, Jézus kezében van” – ez a kijelentése évekig vitára adott okot mind zsidó, mind keresztény körökben. Úttörő munkájával a kelet-európai zsidók ezreinek mutatott új irányt. Ezért a zsidó közösség kiközösítette őt. Később a legjobb evangélikus barátja tette ugyanezt vele, amikor Rabinowitz nem engedte el megtérőit a nyugati egyházhoz. Akkor fogadta be Jézust, amikor az Olajfák hegyén imádkozott, és attól kezdve a zsidó keresztények Theodor Herzl-jeként ismerik.
William Booth (1829-1912) ébredési prédikátor, ő alapította 1878-ban az Üdvhadsereget. Az Üdvhadsereg első megmozdulásai kezdetben erős ellenállást váltottak ki. Élete végén az angol közélet jelentős alakja lett.
Mary Slessor (1848-1915) 1906-ban lett bírónő Nigériában, miután évekig dolgozott az Igazságügyi Bíróság alkonzuljaként. A Skót Presbiterianius Egyház misszionáriusnak ismerte el 1891-ben, amikor a négy fogadott afrikai gyermekével visszatért szülőhazájába. A nigériai kormány “Ezüst Kereszt” címet adományozott neki.
Dr. Clark volt az első misszionárius az indiai Nagalandben. 1873-ban jött ide, és faluról falura járva vitte az örömhírt. Ezért a helyi lakosság megpróbálta meggyilkolni, dárdával átszúrni őt. Bár dárdákat dobtak Clarkhoz, a fegyverek, amelyeknek meg kellett volna ölniük a misszionáriust, csodálatos módon a földre estek anélkül, hogy hozzá értek volna. Felvette a dárdákat és visszaadta az indiaiaknak. Ezt követően a környék 2 millió fejvadászának 95%-a keresztény lett. Ma a 100 milliós Dél-India kb. 30%-a hívő.
Kr. u. 1900-2000
Charles Fox Parham a pünkösdi mozgalom helyreállításának előfutára volt az egyházban. A mozgalom a kansasi Topekában egy imaéjszakából született a XX. század első napján és eljutott Los Angelesbe az Azusa utcába. Innen terjedt el az egész világra. Ez a nap az elmúlt 2000 év egyik legfontosabb dátuma a Life Magazin 2000. januári száma szerint.
Sadhu Sundar Singh (1889-1929) Indiában szolgált. Azután, hogy az Úr megjelent neki, az ország szellemi vezetőjévé lett. Szolgálata során Tibetben sokan feltámadtak a halálból és meggyógyultak. A keleti misztikusok példája lett Indiában, és Ázsia Szent Ferencének is hívták.
Thomas B. Barrath (1870-1940) norvég metodista lelkész volt, aki betöltekezett Szentlélekkel. Alapított egy Philadelphiának nevezett pünkösdi gyülekezetet Kristianiaban (ma Osló). A gyülekezet hamarosan több, mint 2000 tagot számlált. Barrath a norvég pünkösdi mozgalom fő vezetője volt, és segített Isten e mozgalmának elterjesztésében az egész országban.
Stanley Jones (1884-1973) a metodista Episkopális Egyház misszionárusaként ment Indiába. Egyaránt törődött a társadalmi igazságossággal, a lelkiséggel, támogatta az indiaiak függetlenségi törekvését. Létrehozott két keresztény ashramot és orvosi központot alapított Lucknowban. 30 könyvet írt, a leginkább figyelemre méltó Krisztus India országútján című könyve (1925). Részt vett a walesi ébredésben is, amely kihatással volt a világra.
Evan Roberts (1878-ban született) szénbányász, mindössze 26 éves volt, amikor éjjel és nappal ébredésért imádkozott. Az 1904-es walesi ébredésben példát mutatott abban, hogyan lehet a Lélek vezetése alatt élni. A megtért fiatalok ezrei visszafizették adósságaikat, színházakat, kaszinókat, italboltokat kellett bezárni, mert nem volt érdeklődés ezek iránt, és a politikai találkozókat is le kellett mondani. Evan Roberts nyíltan prédikált a bűn ellen.
A vizvezetékszerelő Smith Wigglesworth (1859-1947) az Üdvhadseregben dolgozott, szolgálata alatt legalább 23 ember támadt fel a halálból. Ő használta ezt a mondást: “ha Isten mondja, akkor meg is teszi. Csak higgy benne!”. Wigglesworthnek nemzetközi szolgálata volt. Meg volt győződve a felekezeti gondolkodás bűnös természetéről.
William Seymour, a félszemű hajdani szentségprédikátor, aki pünkösdi tanításokat tartott egy Bibliaiskolában, nagy ébredésbe vezette nyáját a Los Angeles-i Azusa utca 312-ben. A legtöbb mai pünkösdi mozgalom visszavezethető a Szentlélek századforduló körüli mozgására. 1906-tól kezdve fekete és fehér vágyakozók jöttek az Azusa utcába segítségért. Ez a pici ház utat nyitott kisebb összejövetelek százainak, amelyek a város minden részén beindultak, ahol a hívők karizmatikus megnyilvánulásokat éltek át.
“Számos új barátunk emberi állkapocs-csontot visel a karján” - írta 1866-ban a családjának James Chalmers, röviddel azután, miután megérkezett fiatal menyasszonnyával, Jane-nel Indonéziába. Chalmers kannibálok kezétől halt meg, akik 1901-ben egy ünnepségre megfőzték őt. Ekkorra már a második feleségét is elvesztette. Halála megrázta Európát és Amerikát, és százakat inspirált, hogy erre a helyre jöjjenek. Ma már kb. 50 millió keresztény él Indonéziában.
Dr. Foad Malki (1927-1997) úttörő evangélista volt a muzulmánok között, Libanonban, ahol ma négy önellátó egyház működik. Ő hozta létre a Mediterrán Bibliai Főiskolát, és sokaknak volt szellemi atyja. Megnyitotta szívét, házát és pénztárcáját azért, hogy olyan fiatalokat képezzen ki, akikben senki más nem látott lehetőséget. E fiatalok közül sokan felnőttek, és viszonzásul ékes gyülekezeteket plántáltak.
Az “imádkozó” John Hyde-ot (1865-1912) az ima apostolának és India őrállójának hívták. Indiában Isten sokszor meghallgatta imáit. Megprófétálta, hogy a XX. században eljön a pünkösdi erő, és sokan újjászületnek.
Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) felszentelt evangélikus lelkész a németországi kémelhárításnak dolgozott. Aktívan lépett fel Adolf Hitler és politikája ellen az ellenállási mozgalomban. 1943-ban bebörtönözték és számos tábori Gestapo börtönbe vitték, ahol később kivégezték.
Eric Lindell az 1924-es olimpián aranyérmet nyert Skóciának, ezután Kínába ment, hogy ott misszionáriusként szolgáljon Istennek. A Tűzszekerek című film az ő élete alapján készült.
Johnt és Betty Stamet a kínai kommunisták 1934-ben letartóztatták. Alsónadrágban végigvonultatták őket Miao-shou városában, majd mindkettejüket lefejezték. Az újszülött gyermekük csodálatos módon túlélte a megpróbáltatásokat, és később Betty szüleihez került, akik ezt mondták: “Még mindig a mártírok vére az egyház magja. Ha hallhatnánk szeretett gyermekeinket, tudnánk, hogy Istent dicsérik, mert méltónak találtattak arra, hogy Krisztusért szenvedjenek.”
Watchman Nee (1903-1972) dél-kínai hívő volt, s e század egyik legjelentősebb szolgálója, aki nagy hatással volt az evangélium terjesztésére és a kínai gyülekezetek létrehozására. Hite miatt élete utolsó 20 évét börtönben töltötte.
Az auka indiánok lándzsával megölték Jim Elliot Peter Fleminget, Ed McCullyt, Roger Youderiant és Nate Saintet 1956-ban Equádorban, amit a Life Magazin úgy kommentált, mint az évszázad misszionárius történetét. E férfiak özvegyei evangélizálták a férjeik gyilkosait, egyesek közülük mártírhalált haltak, miközben el akarták érni ezt a törzset. Az auka indiánok többsége azóta elfogadta az Urat.
Corrie ten Boom (1892-1983) sok zsidó életét mentette meg a második világháború alatt, elrejtette őket saját házában egy titkos szobában. Hosszú időt töltött koncentrációs táborban ezért a “bűnéért”.
Betty Greene (1920-1997) repülőgéppel terjesztette az evangéliumot a második világháború alatt. A háború után megalapította a Légi Közlekedési Missziós Társaságot.
Teréz anya (Gonxha Bojaxhiu, 1910-1997) 1979-ben Nobel Béke-díjat kapott munkájáért, amit a szegények között végzett. Erősen ellenezte az abortuszt.
Chet Bitterman, bibliafordító volt Kolumbiában a Wycliffe fordítók között. Marxista gerilla harcosok 1981-ben elrabolták és megölték. Letartóztatása alatt fogvatartóinak állandóan bizonyságot tett. Fogsága kb. 3 hónapig tartott. Ma hatalmas ébredés van Kolumbiában és Latin-Amerika többi részén is.
Azt mondják, hogy Dr. David du Plessis (1987-ben halt meg) és felesége, Anna nagyobb hatást gyakorolt a világra a hitből való élet évi 40.000 dolláros költségvetésével, mint egyes szolgálók több milliós költségvetésükkel. Olyan lett, mint egy modern gróf Zinzendorf a keresztény egységért véghez vitt munkája miatt. Pünkösd úrnak is nevezték, mert több vezetőt befolyásolt a Jézusról és a Szentlélekről való üzenetével, mint bárki más ebben az évszázadban. A Time Magazin szerint a kereszténység 10 legnagyobb hatású embereinek egyike. Példát mutatott szeretetre, egyszerűségre, tisztaságra és a jézusi bölcsességre egy olyan században, amikor a keresztények többsége alkalmazkodott e világhoz. Megértette Isten célját Izráellel kapcsolatban, és elkötelezte magát ebben is. Megkérte a pápát, tegye lehetővé, hogy a világon mindenütt saját anyanyelvükön olvashassák az emberek a Bibliát.
A koreai nagy üldözéskor egy bizonyos Im pásztor elutasította azt, hogy megtagadja Krisztust, még akkor is, amikor megfenyegették, hogy megölik feleségét és gyermekeit. Amikor bebörtönözték, elkezdte hirdetni az Igét a fogolytársainak. 1952 nyarára 12.000 elítélt gyűlt össze a hajnali imaalkalmakra.
1992-ben egy muzulmán tömeg őrjöngve lépett fel a keresztények ellen a nigériai Kadunában és más helyeken. Tacio Duniyo tiszteletest és családját valamint még 300 embert megöltek, a szemüket kiszúrták, kezüket levágták, és az arcukat lenyúzták büntetésül, mert hirdették az evangéliumot.
1996-ban Medhi Kibaj iráni pásztort azzal vádolták, hogy megtagadta muzulmán hitét, és istenkáromlást szólt Mohamed próféta ellen. Bebörtönözték, és feleségét arra kényszerítették, hogy egy muzulmán férfihoz menjen feleségül. Kibajt halálra ítélték, azután elengedték az ítéletet, de röviddel ezek után holtan találtak rá egy parkban.
A. W. Tozer (1897-1963) próféta, evangélista. Művei: Isten munkája, A Szent ismerete és Az evangéliumi egyház elveszett gyöngye.
Maximillian Kolbe atya önként halt meg egy zsidó helyett a náci koncentrációs táborban a Holocaust idején.
Miután Charles de Foucauld (1858-1916) hívővé lett, 40 évig Algéria sivatagjában élt. Fellépett a gyarmatosítás ellen, és új szemléletű iskolát indított el szerte Észak-Afrikában. Mártírhalált halt, a muzulmánok végeztek vele, mert nagy volt a befolyása.
C. T. Studd és mások a cambridgei egyetem hallgatói közül kitűntek krikettben, az ígéretes karriert azonban feladták, hogy az egyetem befejezése után misszionáriusok legyenek Kínában. Studd mondta: “Ha Jézus Isten, és ha meghalt értem, akkor nincs olyan nagy áldozat, amit ne tennék meg Érte”.
Dr. Martin Luther King déli baptista prédikátor volt, aki Amerikában harcolt a feketék emberi jogaiért és a bibliai igazságokért. Emiatt mártírhalált halt.
Dr. Muchles Amareen (1945-2000) muzulmán moábita fiatal hívők egyike. Felnőttként a jordániai ifjúsági mozgalom atyja lett. A jordániai hívőknek körülbelül 60%-a fiatal, és ez Amareen széleskörű ifjúsági szolgálatának köszönhető. A sok-sok ifjúsági táborban százak tértek meg. A legtöbb mai jordániai keresztény vezető pásztor Amareen szolgálatának és tanítványképzésének a gyümölcse. Képzett természettudós is volt, a kormányban is fontos helyet töltött be, ő volt a mezőgazdasági tárca felelőse. Amareen a Jordánia és Izráel közötti béketárgyalásokban is szerepet játszott. Halála után még a jordániai trónörökös is elismeréssel adózott Isten eme emberének.
Harcourt Samuel (1811-1902) a Nemzetközi Zsidó Keresztény Szövetség és a messiási zsidó mozgalom bátor titkára volt. Később Angliában Ramosgate lord majorja lett, és a királynő lovaggá ütötte. Haláláig részt vett a szövetség munkájában.
Roy Whitman kilenc gyülekezetet alapított Jordániában a XIX. század fordulóján, és sok misszionárust képzett ki, akik később Palesztinában, Irakban, Szíriában, Egyiptomban és a Golf-öbölben munkálkodtak. Ezek között voltak evangéliumi, szabadkeresztény, szövetségi és baptista gyülekezetek. Whitmant apostolnak és patriárkának tekintették az arab világban.
Bill Bright alapította a Timótheus Társaságot. Szervezetük tízezreket képzett ki Amerikában és a világ minden táján. Sok helyen megnyíltak az ajtók egyetemeken, és hirdethették az evangéliumot. Ez a szervezet készítette a Jézus című filmet, amelyet százmilliók láthattak, beleértve a fejlődő országokat is. Sokat tettek azért, hogy elérjék a nemzeteket Jézus számára. Bright számos 40 napos böjtöt szervezett azért, hogy áttörés történjen az Egyesült Államokban és más országokban.
Derek Prince (1915-ben született) látta Izráel nemzetének születését, és átélte a függetlenségi háborút. Több gyülekezet pásztorlása után 1963-ban a szabadító szolgálat felé fordult. Felekezetközi és szektamentes hozzáállása számos ajtót nyitott meg az evangéliumnak és a keresztény érettségnek a különböző fajú és hátterű emberek között. Az áldás vagy átok: Válassz! című könyvét az egész földön használják a keresztény pásztorok. Derek Prince elkezdte tanítani az embereket, hogyan járjanak közbe saját népükért. Ez mindenütt felrázta a keresztényeket. Erről szóló könyve szerepet játszott a volt Szovjetunió rezsimjének megbuktatásában.
Billy Graham (1918-ban született) a vasfüggöny mögött szolgált. 1990-ben elkezdte a Szatelit Network Világmisszióját, hogy elérjen 100 millió embert. Missziója 1995-re összesen 1 billió embert ért el. Példamutató élete és becsületessége ismertté tette őt a keresztények között a XX. században.
(Megjelent: The Watcmen’s Journal 2000. 1. – A jeruzsálemi Imádság Háza Gyülekezet folyóirata, amely évente kétszer-háromszor jelenik meg. )
Angolból fordította: Komoróczy Gábor