Magvető Tudjuk pedig, hogy azoknak,
AKIK ISTENT SZERETIK,
minden javukra van. Róma 8:28

 

Történelem...

 

Efézus régészeti kutatásának újabb eredményei

Efézus városa

Az ókori görög világ egyik jelentős központja a Kis-Ázsiában (a mai Törökország területén, Selcuk falu mellett) feltárt Efézus városa volt. A föníciai alapítású kereskedőtelep kikötője már az i. e. VIII-VII. században nagy forgalmat bonyolított le, fénykorában, a római fennhatóságú Asia Provincia fővárosaként kb. 200000-250000 lakója lehetett. Ebben az időben a római szenátori karrier betetőzését jelentette, ha valaki elnyerte Asia proconsuli hivatalát. A városban hatalmas épületek, fürdők, villák és boltok, széles, kövezett utak tanúskodtak "Kelet kapuja" gazdagságáról.

Efézusban a korai keresztény gyülekezetet Pál apostol alapította, aki 2. misszióútja idején (kb. i. sz. 52-ben) járt először a városban, majd a 3. misszióútja során visszatért, és 3 éven keresztül munkálkodott az evangélium terjedéséért. (54-57) Pál távozása után fiatal tanítványára, Timóteusra bízta a hívek pásztorolását. A gyülekezet építését a 90-es évek végétől, a páthmoszi száműzetéséből szabaduló János apostol vette át, aki haláláig az efézusi tanítványok között élt, és a hagyomány szerint itt írta meg evangéliumát is.

Az apostolok korabeli Efézust főként föníciaiak, görögök és rómaiak lakták, bár a kereskedelem kínálta előnyök más nemzet képviselőit is ide vonzották. A politikai karrier lehetősége, Róma kegye csábítóan hatott az arisztokráciára, míg a hivalkodó pompa és gazdagság a hellenizmus művészeinek és filozófusainak kedvezett.

A város kultuszok tekintetében is "telítve" volt, éppen ezért az anyagilag is érdekelt rétegek túlzottan nem örültek az új keletű "zsidó szekta" (a kereszténység) megjelenésének.

Az Efézusban folytatott régészeti feltárások két, erős befolyással rendelkező vallás jelenlétét igazolták - ezekkel kellett a korabeli kereszténységnek megbirkóznia -, a föníciai-görög Artemisz kultuszt és a császárkultuszt.

Az Artemisz kultusz

A görög mitológia szerint Efézus közelében, az Ortügia ligetben szülte meg Zeusz kedvese, Létó híres ikergyermekeit: Artemiszt és Apollót. A városban valamikor, még az i. e. 2. évezredben, kettőjük közül Artemisznek, a vadászat, a termékenység és a szerelem istennőjének kultusza honosodott meg. A tiszteletére emelt templomot az idők folyamán többször megújították, és ez menedékül szolgált a világi hatalom elől menekülőknek is. Efézus felvette nevébe a megtisztelő "templomőrző" kifejezést, hivatalosan is az Artemisz kultusz központja lett. Az istennő szolgálatára külön papi testület létesült. Tagjai előkelő családokból kerültek ki, akik a templomi ügyek mellett jól fizető banki tevékenységet is folytattak.

Artemisz temploma a városon kívül, attól hét kilométerre észak-keletre, egy kisebb dombon állt. Az évezredek alatt az épület maradványait a földrengés, a gótok és a keresztények pusztították, míg végül az egész környék elmocsarasodott. A megsüllyedt romokat 1869-ben, John Turtle Wood, angol vasútépítő mérnök hozta felszínre, a néhol hatméteres iszapréteg alól.

A templom leghíresebb átépítése i. e. 570-550 körül történt, amikor a városatyák két neves krétai építészt - Khersziphrónt és Metagenészt - hívták meg a munkálatok irányítására. Az utódok közreműködésével a felújítás kereken százhúsz évig folyt, és a végeredmény egy monumentális épület lett, amely az ókori világ csodái közé számított.

Artemisz temploma 115x55 méter alapterületű volt (valamivel nagyobb mint egy futballpálya), tetőzetének legmagasabb pontja huszonöt méterrel emelkedett a talajszint fölé. A négy oldalán oszlopcsarnokkal és lépcsőkkel határolt szentély nyitott, közepén az istennő szobra állt egy kis belső építményben. A 127 darab 18 méter magas oszlopokat húsz tonnás, 1,5 méter átmérőjű márványhengerekből építették, egy részét (36 darabot ) Kroiszosz, a mesés gazdagságú Krőzus, a Lüd király adományozta. Az oszlopok talapzat fölötti két méteres részét neves szobrászok mitológiai jeleneteket ábrázoló faragványai díszítették. A templom háromszögletű oromzatának domborművén az istennő nimfái kíséretében jelent meg. A tetőszerkezet négy sarkán egy-egy életnagyságú termékenységet szimbolizáló bikaszobor állt.

Artemisz születésének tiszteletére minden tavasszal ünnepségeket tartottak. Az egész várost megmozgató szertartások mozzanatai a meghaló és feltámadó természet, valamint a termékenység ősi hiedelemvilágához kapcsolódtak.

A ma is építészeti ritkaságnak számító templomot i. e. 356-ban egy őrült felgyújtotta, hogy nevet szerezzen magának. A későbbi értelmezések szerint a katasztrófa azért történhetett meg, mert a gyújtogatás Nagy Sándor születésének éjszakáján történt, amikor az istennő a szülésnél segédkezett, vagyis elhagyta templomát.

A rommá vált kultuszhelyet módosított arányokkal újjáépítették. Pál és János már ezt a kevésbé díszes, és teljesen be nem fejezett épületet látta, amikor Efézusban prédikált. Artemisz temploma az átépítések után fontos gazdasági központ és a civil lakosság büszkesége maradt.

A császárkultusz nyomai

Artemisz templomának dombjától egy felvonulási út vezetett a városba, egészen a település felső kapujáig, majd egy nagy kanyarral visszatért a templom épületéig. A felső városkapu közelében állt az állami agora (köztér), amelyet akkor létesítettek, amikor Augustus császársága idején Efézus Asia provincia fővárosa lett. Az agora körül sorakoztak a korabeli kormányzati épületek. A település másik agorája a kikötő közelében épült, és a kereskedelmi központ volt. A két fő teret és a fontosabb épületeket kövezett sugárút és keresztutak kapcsolták össze. A főutak mindkét oldalán gazdag rezidenciák és különféle boltok sorakoztak. A város híressége a természetes emelkedőre épült huszonnégyezer férőhelyes színház, ahol Csel 19,23-41 leírása szerint Pál apostol és társai vitába keveredtek a helyi ötvösökkel, akik kisméretű, házi Artemisz szobrokat gyártottak. A színháztól északnyugatra, a kikötő közelében újabb különleges építmény, az egybeépített fürdő és tornacsarnok állt.

Efézus Asia provincia székhelyeként a romanizmus fellegvára volt. Kis-Ázsiában először itt honosodott meg, majd terjedt el a belső területekre a birodalom által támogatott vallás, a császárkultusz. A város közepén, a főutak kereszteződésénél az I. század végén épült a császárkultusz tiszteletére szentelt Sebastoi templom. (A görög "sebastoi" kifejezés a latin "augusti" tükörfordítása, jelentése : felségesek, dicsőségesek, császárok.)

A Sebastoi templomot egy mesterségesen épített alapzatra emelték, amely az épület alatt és annak környékén húzódott. Mérete kb. 91,5x61 méter volt. Északi oldalán háromszintes oszlopsor állt, amely csaknem tizenegy méter magasan emelkedett a tér fölé. A legalsó szinten dór mintázatú fél-oszlopok álltak, a középsőn növénymotívumokkal díszített isten- és istennőszobrok, a legfelső rész oszlopformái ismeretlenek, nem maradtak meg az utókor számára. Maga a templomépület nem volt túl grandiózus, belső méretei kb. 13x7,6 méter lehettek, ami egy korabeli közepes méretű templomnak felelt meg. Mind a négy oldalát oszlopsor és lépcső határolta, bejáratával szemben egy U-alakú, oszlopsorral záródó, kb. kilenc méter széles oltár állt. Ez a templomforma tipikus volt a korabeli Kis-Ázsiában. Az efézusi Sebastoi templom eddigi leghíresebb párhuzama a Pergamonban feltárt Zeusz és Athéné tiszteletére emelt templom és oltár.

Csak egyetlen szobortöredék került elő a Sebastoi templom területén, amely segít azonosítani, hogy milyen vallás követői használták a kultuszhelyet. 1930-ban egy Titus szobortöredéket (fej- és kézdarabok) találtak az alapzatban. (12. kép) Az eredetileg fa és kő kombinálásával elkészített, idealisztikus ("ázsiai barokk" stílusú) műalkotás fedett helyen, a templomon belül istenszoborként állhatott. Ezen túlmenően a meghatározásban segít, hogy legalább tizenhárom kis-ázsiai városból előkerült feliratot ismerünk, amely hivatkozik az efézusi, megistenült császárok tiszteletére emelt templom felavatására.

A templomszentelés időpontja (I. század vége) és a kortörténeti, régészeti háttér ismeretében a Sebastoi templom a rövid életű, de nagyhatású Flavius császári dinasztia kultuszának központja lehetett. A vallásos tisztelet kiterjedt az első zsidó háború (i. sz. 66-70) római hőseire, Vespasianusra (i. sz. 69-79) és idősebb fiára, a jóindulatú és bölcs Titusra (i. sz. 79-81), valamint magában foglalta a kegyetlensége miatt népszerűtlen - a keresztényeket birodalmi méretekben üldöző és János apostolt Pathmos szigetére száműző - fiatalabb fiú, Domitianus (i. sz. 81-96) kultuszát is. Elképzelhető, hogy a család női tagjai szintén vallásos tiszteletben részesültek. Domitianus felesége, Domitia és Titus lánya, Julia arcképe a korabeli efézusi pénzeken is feltűnik.

A birodalmi kultusz Efézus lakóinak hétköznapjait is áthatotta. Ennek nyomait felfedezhetjük a kikötő közelében feltárt fürdő-tornacsarnok komplexum esetében is. A Domitianus korában készült épületegyüttes legalább annyira emelte a császári család tekintélyét, mint a Sebastoi templom. Különlegessége méretében és szerkezetében rejlett. A legtöbb korabeli fürdő csak két részből állt - a fürdőből és a hozzá kapcsolódó palestraból (egy nagyobb tér kisebb helyiségekkel, amelyekben tornáztak, oktattak, beszélgettek, esetenként vallási szertartásokat tartottak) -, az efézusi építményt azonban ezen kívül egy extra méretű tornacsarnok (kb. 366x244 méter!) is kiegészítette.

Az efézusbeliek büszkeségét jelentő fürdő-tornacsarnok egyaránt szolgálta a test és a lélek hétköznapi felüdülését, ezenkívül a császárkultusz elmélyítését. Az épületen belül atléták, filozófusok, közemberek és arisztokraták egyaránt megfordultak, és a négyévente, Domitianus tiszteletére tartott "olimpiák" az egész környéket megmozgatták. A császár nem kis önbizalomról téve tanúságot, saját dicsőítésére olyan ünnepi fesztivál megtartását rendelte el Efézusban, mint amelyet Zeusznak szenteltek Olümpiában. (Az efézusiak Domitianus halála után szüneteltették a játékokat, mert a római szenátus i. sz. 96-ban a kegyetlenkedéseiről ismert császár nevét töröltette a tiszteletreméltó istenek sorából. Olimpiát csak jó harminc évvel később rendeztek újra, immár Hadrianus császár tiszteletére.)

Tehát ez az I. század végi Efézus rövid összképe. A fenti háttérismeretek talán segítenek jobban megérteni a Domitianus idején élt keresztények hétköznapi küzdelmeit és hitbeli vívódásait, a rájuk nehezedő lélektani nyomást, és ezen a háttéren folyó keresztény missziót, amelyben nem fáradtak el. Ezáltal közelebb kerülhetünk János apostol Jelenések könyvében olvasható - az efézusi hívők számára írt - levele korabeli értelméhez.

Efézus történetének legfontosabb évszámai

i. e. VII. század A föníciai alapítású város első írott említése.
i. e. 570/550-350/330 Százhúsz éven keresztül épült az Artemiszion.
i. e. 494 Efézus a tizenkét görög (ion) város vezetője lett.
i. e. 356 Nagy Sándor születésének éjszakáján leégett az Artemiszion, amit később csak részben tudtak felújítani.
i. e. 133 A várost a rómaiak Ázsia provincia központjává tették.
i. sz. 52 Pál apostol első misszióútja Efézusban.
i. sz. 54-57 Az apostol 3 éven keresztül hirdette itt az evangéliumot, majd a hívek gondozását az ifjú Timóheusra bízta.
i. sz. 90-es évek János, Jézus szeretett tanítványa, idős napjaiban Efézusban írta meg evangéliumát.
i. sz. 262 A várost gót csapatok égették fel.
i. sz. 431 Itt tartották a 3. egyetemes zsinatot, amelyen elítélték Nesztoriusz tanait.
i. sz. VI. sz. Justinianus bizánci császár János apostol feltételezett sírhelye fölé építtette a Szt. János bazilikát.
i. sz. 1090 Efézust a szeldzsuk törökök foglalták el.
i. sz. XV. század A település hosszú idő után teljesen elnéptelenedett.
1863-1864 J. T. Wood, a British Museum megbízásából ásatásokat kezdett az ókori Efézus területén, és azonosította a színház és az Artemiszion helyét.
1904 D. G. Hogarth, a British Museum régésze Efézus különböző időben épült templomait vizsgálta meg.
1894-1980-as évekig Az Osztrák Régészeti Intézet szakaszosan folytatott feltárásokat, elsősorban a város hellenisztikus, római és bizánckori rétegeit kutatták.

Nagy Viktória

(Forrás: www.jelek.hu)

Vissza a főoldalra