|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Gérártól Gázáig
Részlet az angol szerzőnek francia adaptálójával közösen írott "The Bible is true"
("La Bible a dit vrai" - "A Biblia igazat mond") c. könyvéből (Plon, Paris, 1956,92-97.1.)
Arról az időszakról, amelyet Ábrahám a Palesztina déli részén fekvő Gérárban, az ősatya életének e következő helyszínén töltött, szintén néhány újabb felfedezés fényében tudhatunk meg többet. Abimélekkel való kapcsolatáról a Genezis 20. fejezete ad számot. De ne feledjük, hogy a 26. fejezetben Ábrahám fiával, Izsákkal kapcsolatban majdnem ugyanez a történet hangzik el. Ha az Ábrahámról elmondott történet az elbeszélésben tényleg a maga helyén van, akkor Sára ez idő tájt már idős asszony, s talán úgy gondolná az ember, hogy Izsák és Rebeka történetének visszavetítése csupán. Ha viszont a Sir Flinders Petrie által 1927-ben végzett ásatásokra támaszkodunk, mindkét elbeszélés igazolására találunk bizonyítékokat. Mindkét történetben a férj, Ábrahám illetve Izsák, húgának mondja a feleségét Abimélek, Gérár királya előtt.
Az Izsákról szóló elbeszélésben Abimélek a filiszteusok királyaként szerepel, ám a kritikusok - arra a tényre alapítva vélekedésüket, hogy akkoriban, a történelem hajnalán, a filiszteusok még nem telepedtek meg Palesztinában - tagadják ennek valószerűségét. Petrie azonban kiderítette, hogy Gérár fontos gabonatermő ország volt, így feltételezhető, hogy a filiszteusok, vagy legalábbis közülük néhányan, átvándoroltak ide Kréta szigetéről.
Nos, a II. világháború előtt nem sokkal Knosszoszban és a sziget más pontjain végzett ásatások feltárták a csodálatos minószi műveltség nyomait, s e műveltség éppen ezekhez a régmúlt időkhöz nyúlik vissza. Csakhogy Kréta nem volt gabonatermő vidék, s pontosan ez magyarázza krétaiak vagy filiszteusok jelenlétét a gabona hazájában, az ókori Gáza régi kikötője mögött, ahonnét a búzát behajózhatták a szigetország felé.
Petrie Izsák történetének másik érdekes bizonyítékát akkor szolgáltatta, amikor a nagy Tellen, más néven Gérár hegyén, a palota romjainál végezte ásatásait. Mivel a hegy tetején dolgozott, megfigyelte, hogy tekintete akadálytalanul jut el egészen a hegy lábánál elhelyezkedő beduin sátrak belsejéig. Ezen a tájon a szél mindig egy irányba fúj, a sátrak nyílása következésképpen mindig a palota felé kell, hogy irányuljon, s több mint valószínű, hogy ez mindig is így volt. Miután Izsák azt mondta a filiszteusok királyának, Abiméleknek, hogy Rebeka a húga, így folytatódik az elbeszélés:
"És lőn idő múltával, hogy Abimélek, a filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával, az ő feleségével. Kiálta azért Abimélek Izsáknak és monda: Íme bizony feleséged Ő, hogyan mondhattad tehát: húgom ő?!" (1Móz. 26,8-9)
Ábrahám gérárbeli tartózkodása kapcsán említettük a régi Gázát, azt a kikötőt, ahonnét Krétára indultak a gabonával teli hajók. Ábrahám is jól ismerhette ezt a várost, hiszen csupán 13 kilométerre van Gérártól.
Az ókori Gáza már évszázadokkal Ábrahám előtt Dél-Palesztina nagy kikötője lehetett. Az Ószövetség mégsem említi; mindössze egy vonatkozásban fordul elő a város neve, amikor Kánaán országának északi határaként Szidón városát, déli határpontjaként pedig Gázát jelöli meg. Jómagam Jeruzsálemből kocsival mentem az ókori Gáza romjaihoz. Az út Hebronon át vezet: virágzó, meglehetősen nagy kiterjedésű városnak látszik. Helyenként dús legelők terülnek el, nem nehéz tehát elképzelni Ábrahám nyájait ezeken a tágas tereken. Beérseba valódi mezőváros, melynek központjában mély kút van. Azt mondják, Ábrahám ásta. Aztán ismét sivatag, egykori török vasút maradványaival, melyet lövészárkok s fedezékek szaggattak meg a II. világháborúban. Végül megérkezik az ember a mai Gázába, a civilizáció minden vívmányával, majd kissé délebbre az ókori Gázába (Tel el Ajjul). Egy mély szakadék északi partján ősrégi, lankás dombok emelkednek. A mélyedés valószínűleg széles folyó torkolatöble lehetett egykor. A bibliai elbeszélés vajon miért hallgat erről a nagy városról? Ábrahám és az övéi pásztornép lettek; talán Gáza túlságosan is emlékeztette őket Ur városára?
Mindenesetre, s bármi legyen is e hallgatás oka, a Sir Flinders Petrie által feltárt ókori Gáza (Tel el Ajjul) történelme és műveltsége legalább olyan érdekes, mint a káldeai Ur városáé.
Olvasóink bizonyára tudják, milyen látvány tárul az olaszországi Pompei város romjainak látogatói elé. Csontvázszerű házak szegélyezte utakat tártak fel, amikor az i. e. 79-ben kitört Vezúv hamurétegét lekaparták a városról. Az ókori Gázát viszont inkább pestisjárvány nyomán üríthették ki, nem vulkánkitörés miatt. Házfalai máig 2,60 m-re emelkednek. Kapuboltozatai és utcái érintetlenek. Bárki bejárhatja tehát ezt a várost, amely teljes virágjában pompázott, amikor Ábrahám onnét 13 kilométerre sátorozott, de amelyet lakói elhagytak, még mielőtt Mózes a pusztába vitte volna az izraelitákat, jóval Jerikó falainak összeomlása előtt. A Gázát gyászba döntő pestist valószínűleg a szúnyogok idézték elő. Abban az időben is, amikor Sir Petrie az ásatásait végezte, bőven rajzottak a szúnyogok a folyó félig kiapadt medrében. Azóta a kormány már kikotortatta az iszapot, s a régészeknek nem kell többé tartaniuk a gyilkos szúnyogcsípésektől.
Gáza házai háromemeletesek voltak; a földszinti helyiségekben testes, négyszögletes tűzhelyeket raktak; a sarkokban kővedrek álltak, s a padló stukkódíszes volt. Némelyik lakóház bejáratánál magas állvány emelkedett, melybe tengeri kagylók ékelődtek. Az állvány köré árkocskát ástak, azon folyt le a rituális tisztálkodásra szolgáló víz.
A városban négy vagy öt, egymásra épült palota romjait tárták fel. A legrégebbi, az i. e. 3000 körüli időből, tágas (3,90x2,60 m) fürdőszobával dicsekedhet. A következő szinten talált palotát sárga téglából építették, s a falak olyan masszívak, hogy alapzatul szolgálhattak a következő építménynek. Ebben is megtalálható a kényelmes fürdőszoba, valamint az illemhely, mindkettő gipszbevonatú falakkal. A szennyvíz elvezetésére kőburkolatú, föld alatti csatorna szolgált. A harmadik palotát kétféle, sárga és szürkésfekete téglából építették a XV. egyiptomi dinasztia idején. Az előzők fölé épült negyedik királyi lakhelyet Sir Flinders a XVI. dinasztia idejére datálja. A többi tetején pedig annak a palotának a romjai találhatók, amelyet a XVIII. dinasztia viharos időszakában emeltek, amikor a pásztorkirályokat (hikszoszokat) kiűzték Egyiptomból, s az egyiptomiakon volt a sor, hogy elárasszák Palesztinát.
Ez a csodálatos műveltség először minden bizonnyal a sémita babilóniaiaktól eredt, majd később a pásztorkirályoktól. E civilizáció fennállása alatt végig jöttek-mentek a föníciai partokról induló hajók - mint amilyenek a Ras Shamra-i irattár emlékein olvashatók (i. e. 1400-1360) -, s szállították a különböző árukat, köztük fegyvereket, különösen Egyiptomba. Ilyen sokat jelentett már a távoli múltban is a tengeri hatalom.
Az ókori Gázát befelé dőlő vagy homorú talapzatú városfal védte várárokkal,
s ez a hikszosz hódoltság bizonyítéka. Feltártak két föld alatti járatot
is, egyenként 165 m hosszúságban, egyiket a másik fölött. Mindkettő a városon
kívülre vezetett. Nagyon régi maradványok, valószínűleg az első városok
idejéből valók, talán a legelsőéből. Vajon milyen célra áshatták őket?
Igen széles járatok, jó erős építmények. Talán ellentámadás céljára
szolgáltak a város védőinek? Vagy talán menekülésre? Távolabb, Tell
Duweir hikszosz erődítményeiben találkozunk hasonló járatokkal, s
felhasználásuk célját illetően új elméletet állíthatunk fel. Az ókori
Gázában a lovakat áldozati állatnak szánták, s az ásatások nyomán az
a kép alakult ki, hogy a város lakói úgy dúskáltak az aranydíszekben,
hogy nemigen bánták, ha az utca sarába veszett egyik-másik, vagy éppen
ellopták. Már említettük az itt talált írországi aranydíszeket,
amelyek i. e. 1500 körül készültek; de ez a felfedezés olyan rendkívüli,
hogy érdemes újra szólni róla. Ugyancsak itt találtak különlegesen szép
megmunkálású cserépedényeket is, ezek eredete azonban ismeretlen. Egyébként
az ilyen fontos és hatalmas földközi-tengeri kikötőben nem is meglepőek
ezek a leletek. Az viszont elgondolkodtató és figyelemre méltó, hogy
Palesztinában nemhogy Ábrahám korában, hanem már évszázadokkal azelőtt
ilyen város, ilyen megdöbbentően fejlett civilizáció alakulhatott ki.
Fordította: Farkas Márta
Sir C. Marston - P. Bousse
(Forrás: http://www.jelek.hu)