|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
NAPÓLEON SEGÍT A REJTVÉNY MEGFEJTÉSÉBEN
Az
1799. évet írták. Bonaparte Napóleon hadseregével megszállotta Egyiptomot,
hogy ellenfele, Anglia, kelet-indiai hatalmi helyzetét és földközi-tengeri
kereskedelmét gyengítse. Az eredményesen megkezdett hadjárat balul ütött
ki, az angol hajóhad Abukirnál (1801) legyőzte és visszafordulásra kényszerítette
a franciákat. Dicsőséghajhászás és tudományos becsvágy arra késztette
Napóleont, hogy tudósok törzskarát vigye magával, és háborús sikereit régészeti
hőstettekkel ékesítse. Nemcsak lajstromba vették az Egyiptom dicsőséges múltjából
való emlékműveket és - amennyiben szállíthatók voltak - összegyűjtötték,
de ásatásokba is kezdtek és a puszta homokjában rejlő kincsek után
kutattak. Egy alkalommal azonban, amikor francia katonák Rosette városka közelében
sáncmunkákon dolgoztak, 1799 augusztus végén egy régi erődítés alapfalában
fekete bazaltlapot találtak, amely háromféle jelekkel bevésett feliratot
tartalmazott. A felső mezőnyben hieroglifák voltak láthatók, a középsőben
népi írású (démotikus) szöveg állott, alája pedig görög betűket véstek.
A harmadik hasáb lefordítása nem volt nehéz. A felírás azt mondotta, hogy
mechir havának 4. napján - tehát az időszámításunk előtti 195. év március
27-én - a papok, J.
templomok írnokai és hivatalnokai, a papi
testületek Egyiptom minden részéből egybegyűltek a királyszentelés ünnepségére.
Hódolni kívántak Ptolemaiosz Epiphanész király (i. e. 204-181) előtt, aki
ezt erényeivel, az isteneknek nyújtott áldozataival,
belpolitikai
intézkedések egész sorával érdemelte ki: a jövőben minden templomban fel
kell állítani a király szobrát, és e szobor előtt a papoknak naponta háromszor
kell imádkozni ok. Ezentúl nemcsak a király születése és trónralépése
napját kell megünnepelni, hanem elhatározták, hogy a jövőben egy különleges,
öt napig tartó ünnepet iktatnak be a jótevő király tiszteletére. Hogy
mindezeket a határozatokat az ország népével tudassák - állott a kövön
-, ezeket szent (hieroglifikus), népi és görög írással kemény kőbe kell
vésni és mint valami törvény- és emléktáblát minden templomban a király
képmása mellett fel kell állítani.
Ebből
tehát kétséget kizáróan következett a három szöveg azonossága. Amit a görög
mondott, azt kellett a másik két olvashatatlan feliratnak is hirdetnie, de
ugyan ki tudta - bizonyos mértékig betű szerinti hűséggel - megfejteni?
Hosszabb ideig tartott, amíg a rejtély megoldódott. Csak huszonhárom évvel
a rosette-i három nyelvű kőtábla fellelése után győzedelmeskedhetett a
francia Francois Champollion (1790-1832); megtalálta a megfejtés módszereit.
Zoëgának abból a feltevéséből indult ki, hogy az egyiptomiak a maguk
hieroglif-felirataikon királyaik nevét ún. keretbe helyezték. Sikerült
Champollionnak, hogy a Ptolemaiosz név kisszámú jelét kibetűzze. Ennek nyomán
más királyok nevét is el tudta olvasni, amiben nagy segítségére volt a
kopt nyelv tanulmányozása. (A kopt görög betűkkel írt óegyiptomi nyelv; még
ma is használják a kopt vallás liturgiájában.) Champollion 1822. szeptember
29-én hozta nyilvánosságra kutatásainak eredményét. Ettől fogva beszédre
bírták a régészek Egyiptom addig néma emlékeit; egy elsüllyedt kultúra
évezredek után új életre kelt.
(Forrás:
Hans Kayer: A régészet rövid története c. könyve Gondolat
kiadó, Bp. 1966)