|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Táblázatok...
A húsvéti események részletes és hiteles leírása
Ezt az írást az ún. új fordítás (protestáns) szövegének szó szerinti felhasználásával készítettem. Ebben a szövegben mind a négy evangélium minden részlete szerepel, megfelelő időrendi és logikai sorrendben, egységes szöveggé gyúrva. Az evangéliumokat az alábbi helyektől kezdve ötvöztem:
(Mt. 26:30; Mk. 14:26; Lk. 22:31; Jn. 18:1)
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. És akkor így szólt hozzájuk Jézus:
- Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
- Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.
Ő erre így válaszolt:
- Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is! Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.
Jézus azonban ezt felelte:
- Bizony, mondom neked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
Péter így válaszolt:
- Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.
Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. Azután ezt kérdezte tőlük:
- Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?
- Semmiben - válaszolták. Majd ezt mondta nekik:
- Most azonban akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.
Erre így szóltak:
- Uram, íme, van itt két kard.
Ő pedig azt felelte:
- Elég!
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
- Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, Jakabot és Jánost, azután szomorkodni, rettegni és gyötrődni kezdett. Akkor így szól hozzájuk:
- Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt és virrasszatok velem!
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
- Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.
Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket. Így szólt Péterhez:
- Simon, alszol? Nem voltatok képesek egyetlen órát virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen.
Másodszor is elment, és így imádkozott:
- Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült.
- Ennyire nem tudtatok virrasztani velem?
Nem tudták, mit feleljenek neki. Otthagyva őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Ekkor így szólt hozzájuk:
- Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.
Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal, fáklyákkal és lámpásokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt:
- Üdvözlégy, Mester! - és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki:
- Barátom, hát ezért jöttél? Csókkal árulod el az Emberfiát?
Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk:
- Kit kerestek?
Azok pedig így feleltek:
- A názáreti Jézust.
- Én vagyok - mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" - visszatántorodtak, és a földre estek. Ekkor újra megkérdezte tőlük:
- Kit kerestek?
Ők ismét ezt felelték:
- A názáreti Jézust.
Jézus így szólt:
- Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!
Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit." Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték:
- Uram, odavágjunk a karddal?
Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolhájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Erre így szólt Jézus Péterhez:
- Tedd vissza a kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem? Vagy az gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?
És megérintve Málkus fülét, meggyógyította őt. Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá:
- Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, hogy elfogjatok. Veletek voltam minden nap a templomban, és nem fogtatok el. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmának ideje. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
Ekkor a tanítványok mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.
A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték. Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Péter távolról követte őt. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. Péter bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, arra ment az ajtót őrző szolgálóleány. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
- Te is a galileai Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
- Asszony, nem ismerem őt. Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.
Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ott lévőknek:
- Ez a názáreti Jézussal volt.
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
- Nem ismerem ezt az embert.
A főpap pedig tanításairól kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki:
- Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.
Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt:
- Így felelsz a főpapnak?
Mire Jézus így válaszolt neki:
- Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?
Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. A főpap egyik szolgája, annak rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt:
- Nem láttalak és téged vele együtt a kertben?
Az előző szolgálóleány is ismét mondta:
- Ez közülük való.
Így szóltak hozzá az ott álldogálók:
- Bizony, a galileai Jézus tanítványai közül való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad.
Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
- Nem vagyok. Nem ismerem azt az embert.
Még beszélt, amikor hitelen megszólalt a kakas másodszor is. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Ma, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak. Sokan tettek ugyanis ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Végül előálltak ketten, akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: "Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." De vallomásuk így sem egyezett. A főpap ekkor középre állt, és így szólt hozzá:
- Semmit sem felelsz arra, amit ezek vallanak ellened?
Jézus azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. A főpap ekkor ezt mondta neki:
- Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!
Ő pedig így válaszolt:
- Ha megmondom nektek, nem hisztek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.
Erre mind azt kérdezték:
- Akkor hát te vagy az Isten Fia?
- Ti mondjátok, hogy én vagyok - felelte nekik.
A főpap erre megszaggatta a ruháját, és így szólt:
- Istent káromolta. Mi szükség van még tanúkra?
Azok így feleltek:
- Méltó a halálra!
Azután szembeköpték, arcul ütötték, gúnyolták, mások pedig eltakarták a szemét, bottal verték és ezt mondták:
- Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!
És sok más szidalmat is szórtak rá. A szolgák is arcul verték őt.
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették Jézust a nagytanácsba, s ott fölszólították:
- Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!
Ő pedig így válaszolt:
- Ha megmondom nektek, nem hiszitek, he pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
Erre mind azt kérdezték:
- Akkor hát te vagy Isten Fia?
- Ti mondjátok, hogy én vagyok - felelte nekik. Azok pedig így szóltak:
- Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.
Haladéktalanul határozatot hoztak. Azután elindult az egész testület, és Jézust megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta:
- Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.
De azok ezt mondták:
- Mi közünk hozzá? A te dolgod.
Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak:
- Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.
Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek, és odaadták Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr."
Kora reggel volt. Akik vitték Jézust, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát, Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte:
- Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?
A főpapok és a vének hevesen vádolták őt.
- Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.
Pilátus erre azt mondta nekik:
- Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!
A zsidók így feleltek:
- Nekünk senkit sincs jogunk megölni!
Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia. Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle:
- Te vagy a zsidók királya?
Jézus viszont ezt kérdezte tőle:
- Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?
Pilátus erre így szólt:
- Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél?
Jézus így felelt:
- Az én országom nem e világból való. Ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.
Pilátus ezt mondta neki:
- Akkor mégis király vagy te?
Jézus így válaszolt:
- Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.
Pilátus így szólt hozzá:
- Mi az igazság?
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk:
- Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
De azok erősen állították:
- Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.
Pilátus ismét megkérdezte tőle:
- Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak! Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
Mindezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.
Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus összehívta a főpapokat, vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk:
- Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok körül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. Ekkor kiáltozni kezdtek:
- Ne ezt, hanem Barabbást!
Ez a Barabbás pedig rabló volt; azokkal a lázadókkal együtt volt fogságban, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A helytartó katonái magukkal vitték a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Tövisből koronát fontak, a fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt:
- Üdvözlégy, zsidók királya! - és arcul ütötték. Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.
Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk:
- Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.
Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk:
- Íme, az ember!
Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak:
- Feszítsd meg, feszítsd meg!
Pilátus pedig ezt mondta nekik:
- Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.
A zsidók így válaszoltak neki:
- Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.
Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:
- Honnan való vagy te?
De Jézus nem felelt neki. Pilátus ekkor így szólt hozzá:
- Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?
Jézus így válaszolt:
- Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak:
- Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.
Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon helyen, amelyet a Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki:
- Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.
Erre a helytartó újra megkérdezte őket:
- Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
- Barabbást.
Pilátus így szólt hozzájuk:
- Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?
Mindnyájan így kiáltották:
- Feszíttessék meg!
Azután ezt kérdezte:
- De mi rosszat tett?
Azok pedig még hangosabban kiáltoztak:
- Feszíttessék meg!
A húsvétra való előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:
- Íme, a ti királyotok!
Azok pedig felkiáltottak:
- Vidd el, vidd el, feszítsd meg!
Pilátus ezt mondta nekik:
- A ti királyotokat feszítsem meg?
A főpapok így válaszoltak:
- Nem királyunk van, hanem császárunk.
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
- Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!
Az egész nép így kiáltott:
- Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!
Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta. Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, Alexander és Rufusz apjával, akinek Simon volt a neve, és a mezőről jött; ezt megragadták, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik:
- Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet héberül Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert mirhás bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Ekkor megfeszítették őt és a gonosztevőket: egyiket jobb, másikat bal keze felől. És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták." Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Pilátus feliratot is készíttetett az ellene emelt vádról, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. A zsidók közül sokan olvasták a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
- Ne azt írd: A zsidók királya! - hanem ahogyan ő mondotta: "A zsidók királya vagyok."
Pilátus így válaszolt:
- Amit megírtam, megírtam.
Jézus pedig így könyörgött:
- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor ezt mondták egymásnak:
- Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: "Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek." Ezt tették a katonák. Azután leültek ott, és őrizték.
Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták:
- Nosza, te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, ha Isten fia vagy, és szállj le a keresztről!
Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
- Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk és higgyünk. Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
Kigúnyolták a katonák is. A nép ott állt és nézte. A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt:
- Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!
De a másik megrótta, ezt mondva neki:
- Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
Majd így szólt:
- Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.
Erre ő így felelt neki:
- Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.
Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához:
- Asszony, íme a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
- Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támad az egész földön három óráig. A nap elhomályosodott. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott:
- Éli, Éli, lama sabaktáni? - azaz "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
- Nézd, Illést hívja.
Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szól:
- Szomjazom.
Volt ott egy ecettel teli edény. Valaki azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták:
- Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.
Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta:
- Elvégeztetett.
Ismét hangosan felkiáltott:
- Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet - és fejét lehajtva kilehelte a lelkét.
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, és hogy így lehelte ki a lelkét, nagyon megrémültek, és így szóltak:
- Bizony, Isten Fia volt ez!
A százados dicsőítette Istent, és így szólt:
- Ez az ember valóban igaz volt.
És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.
Jézus ismerősei mindnyájan távolabb állva figyelték mindezt. Voltak ott asszonyok is, köztük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja, Salómé, akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját, amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontja ne töressék meg." Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: "Néznek majd arra, akit átszúrtak."
Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, aki Jézus tanítványa volt - de csak titokban, mert félt a zsidóktól. A nagytanács tagja volt, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, s aki maga is várta az Isten országát. Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, bátran elment Pilátushoz, és megkérte, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Jézus testét, begöngyölte a gyolcsba. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit. Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új, sziklába vágott sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Az ünnepi előkészület napja már elmúlt, és megkezdődött a szombat. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust, és követ hengerítettek a sírbolt bejárata elé. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Ott volt pedig a magdalai Mária, és a másik Mária, József anyja, akik a sírral szemben ültek. Azután visszatértek, és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és így szóltak:
- Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél! Pilátus azonban ezt válaszolta:
- Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok.
Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz. És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.
Mária látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Pedig igen nagy volt. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett.
Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. Korán reggel, amikor még sötét volt, elmentek, hogy megnézzék a sírt. És erről beszéltek egymás között:
- Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától?
A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték a tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk:
- Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, az a hely, ahova őt tették. De menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy feltámadt a halottak közül, és hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. Íme, megmondtam nektek!
Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.
Mária így szólt Simon Péterhez és a másik tanítványhoz:
- Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!
Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek. Péter csodálkozott magában a történteken.
Mária a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá:
- Asszony, miért sírsz?
Ő ezt felelte nekik:
- Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.
Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá:
- Asszony, miért sírsz? Kit keresel?
Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
- Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.
Jézus nevén szólította:
- Mária!
Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
- Rabbuni! - ami azt jelenti: Mester.
Jézus ezt mondta neki:
- Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak - akik gyászoltak és sírtak:
- Láttam az Urat! - és hogy ezeket mondta neki. Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
Miután Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé félelemmel és nagy örömmel eltávoztak a sírtól, Jézus szembejött velük, és ezt mondta:
- Legyetek üdvözölve!
Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk:
- Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak:
- Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg, mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.
Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd zsidók között mind a mai napig.
Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől körülbelül tizenegy km-re volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk:
- Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki:
- Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?
- Mi történt? - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki:
- Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezen felül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.
Akkor Úr így szólt hozzájuk:
- Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, arra hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
Így érkeztek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték:
- Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!
Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz:
- Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, miközben ezekről beszélgettek, eljött Jézus, megállt középen, és így köszöntötte őket:
- Békesség nektek!
Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk:
- Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.
És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét, a lábát és az oldalát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük:
- Van-e itt valami ennivalótok?
Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
- Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.
Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta:
- Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.
Szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Majd így szólt hozzájuk:
- Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik:
- Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre tanúk.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá:
- Láttuk az Urat.
Ő azonban ezt mondta neki:
- Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta:
- Békesség néktek!
Azután így szólt Tamáshoz:
- Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Tamás pedig így felelt:
- Én Uram, és én Istenem!
Jézus így szólt hozzá:
- Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.
Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.
Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk:
- Elmegyek halászni.
Ők erre ezt mondták:
- Mi is elmegyünk veled.
Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük:
- Fiaim, nincs valami ennivalótok?
Így válaszoltak neki:
- Nincs.
Ő pedig ezt mondta nekik:
- Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!
Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengetek hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett:
- Az Úr az!
Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az ő az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk:
- Hozzatok a most fogott halakból!
Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre ezt mondta nekik:
- Jöjjetek, egyetek!
A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül. Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez:
- Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?
Ő pedig így felelt:
- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!
Jézus ezt mondta neki:
- Legeltesd az én bárányaimat!
Másodszor is megszólította:
- Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?
Ő ismét így válaszolt:
- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.
Jézus erre ezt mondta neki:
- Őrizd az én juhaimat!
Harmadszor is szólt hozzá:
- Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki:
- Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.
Jézus ezt mondta neki:
- Legeltesd az én juhaimat!
Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.
Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá:
- Kövess engem!
Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?" Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól:
- Uram, hát vele mi lesz?
Jézus pedig így szólt hozzá:
- Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!
Elterjedt tehát az atyafiak között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: "Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?"
Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.
A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt:
- Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
Ezután kivitte őket a Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Forrás: http://gepaard.net/filadelfia/