Az Úr napja:

Utalás a még előttünk levő végítéletre (A Jelenések könyvében is van szó erről). Ézsaiás kb. 45-ször utal az Úr napjára (vö. 2:10-22; 4:2; 13:9-13; 24:1-23; 32:1-20; 63:1-6)

Jeruzsálem a föld fővárosa:

1:26; 2:3; 4:2-6; 12:6; 24:23; 26:1; 40:2; 52:1-12; 60:1-22; 62:1-7

A megtért Izráel áldásai:

2:1-5; 4:2-6; 9:7; 11:4-16; 12:1-6; 14:1-3; 25:1-12; 32:15-20; 35:1-10; 52:1-12; 59:20-21; 60:1-12; 61:3-61:12; 65:17-66:24

A maradék áldása:

12:1-6; 25:1-12; 26:1-19; 33:24; 35:10; 43:25; 44:22; 46:22; 46:13; 54:6-10; 61:6; 62:12; 66:8

Visszatérés Palesztinába:

11:11-12; 14:1-2; 27:12-13; 35:10; 435-6; 49:10-12; 66:20

A nemzetek áldása:

2:1-4; 11:3-4. 9-10; 25:6-6; 60:1-12

Palesztina földjének helyreállítása:

30:23-26; 35:1-10; 49:19; 60:13; 61:4; 62:4-5; 65:21-25

Áldás az egész teremtett világnak:

Ézsaiásnak volt egy futólagos rálátása arra nézve, hogy mi lesz az Ezeréves Királyságban: Az örökkévaló új ég és föld (65:17; 66:22). Ezenkívül, ahogyan János a Jelenések könyvében (21-22 rész) „együttlátja” a két elválasztott periódust: az Ezeréves Királyságot és az aztán következő örökkévalóságot (vö. Ézs. 11:6-8-at a 65:25; és a 66:22-vel)