Jevgenyij Severin Ukrajnában született, majd a katonaidő teljesítése után ugyanott szénbányász lett. Fiának asztmatikus betegsége miatt az orvosok erdei vidéken tartózkodást javasoltak. Jevgenyij ezért elvégezte az erdőgazdálkodási technikumot, és Kelet-Szibériában kapott végzettségének megfelelő erdőfelügyelői feladatot 8000 hektár területen.
Felesége itt hívőkkel ismerkedett meg, és összejöveteleikre járt, amit férje kifogásolt, és ez feszültséget hozott létre házasságukban. Natasa elkezdte olvasni a Bibliát, és elfogadta Jézus Megváltójának. Jevgenyij ezt butaságnak véleményezte; ő a párt tanítása nyomán ateistának tudta magát.
1992 novemberében egy hideg ködös napon történt, hogy feladata végzésére az erdőbe készült, amitől felesége óvta, mivel tudomásukra jutott, hogy a közelben kószál egy korábban orrvadászok által megsebesített barnamedve. Nem fogadta el az intelmet, munkája hívta. És megtörtént a katasztrófa: az erdőben széttekintésre megálló Jevgenyij csak azt vette észre, hogy egy karmos barna állati kéz támaszkodik a vállára, s közben az állat az ösztönösen arra forduló arcába harap, ő elesik, s a hatalmas medve rá támaszkodva készül a következő harapásra. A kezében tartott puskája az esés következtében a földre zuhant, most feléje nyúlt, de csak arra volt lehetősége, hogy a fegyvert elsüsse… Az állat viszont a dörejtől megijedve áldozatát otthagyta.
Ott feküdt a földön, az arcáról ömlött a vér; nagy fájdalom fogta el és félelem: mi lesz most vele? Faluja 5 km távolságra van, sérült arca miatt alig lát, ereje sincs. Eszébe jutott felesége intelme, hogy egyedül ne menjen az erdőbe; de az is, hogy felesége többször említést tett neki a mindenható Isten szeretetéről, megmentő hatalmáról… Hátha igaz?! Nagy erőlködéssel feltérdelve fohászkodott ahhoz az Istenhez, akit nem fogadott el, de felesége szavai által bizalmat nyerve iránta, most segítségéért könyörgött. Otthon később úgy mondta el fájdalmas vonszolódását, mint aki támaszt és segítséget kapott a fohászkodás után valakitől. A falu emberei azonban végig csak egy ember lábnyomait találták a havon. Fától-fáig erőlködve órákon át vándorolt otthona felé. Ereje mindig kevesebb lett, de a “támasz” tovább vezette, nem engedte meg, hogy leüljön és esetleg megfagyjon. Így érkezett szomszédja házáig, aki csak táskájáról ismert rá a borzalmasan sérült erdészre: arcából hiányzott az orr és a felső állkapocs, az egész torz és alvadt vércsomóktól fedett rész valami szörnyű képet mutatott. A közeli Csernyisevka kórházába szállították. A kis kórház orvosai nem bíztatták sok jóval Natasát, de ő nem csüggedt; férje ágya mellett imádkozott, és addig könyörgött, amíg a vlagyivosztoki nagy kórházba át nem szállították.
Az elsősegély szintjén ellátott arc, melynek közepén egy lyuk tátongott, olyan csüggedést hozott létre Jevgenyijben, hogy öngyilkosságot kisérelt meg… Hosszú ideig tartott a gyógyulás: arcából az orron kívül a felső állcsont is hiányzott, s mivel a harapás csak az egyik szemét érte – így láthatta magát a tükörben, és ez borzalmas volt.
Hazakerült. Felesége és három gyermeke (most már 25 és 20 éves fiuk, 16 éves lány) megszokták az arc nélküli embert, az apát. Három évig élt így otthonában minden további földi remény nélkül, de megtalálta a Megváltót és az örök élet reményét. Natasa azzal nyugtatta férjét, hogy az embernek a lelke a fontos, nem a teste, az arca, és mivel megtért, élete örökkévaló élet felé fordult.
A Szibéria ezen vidékén élő misszionáriusok tudomást szereztek az esetről, és ennek eredményeként közel s távolban imádkozni kezdtek a hívők Jevgenyijért. Később a misszionáriusok – ausztriai hívők segítségével – 1996 októberében Svájcba juttatták, ahol dr. Kurt Blatter kezébe jutott, aki speciális kezelések korházát hozta létre Bernben. Orvos csoport foglalkozott a megoldás módjával, és többféle műtét nyomán lépésről, lépésre elfogadható arcot tudtak képezni. Mindezt ingyen, szeretetből; ez volt egyébként dr. Blatter életszemlélete. A kórházi kezelés végeztével otthonába vitte az orvos Jevgenyíjt, ahol teljes békét nyert Isten kegyelméből. Hat évig tartó nehéz időszak járt le, s Jevgenyíj örömmel utazhatott haza. Már nem volt arc nélküli ember, Isten gyermeke volt, aki bátran járt-kelt az emberek között, mint bizonyságtevő hívő, akinek arcáról a megváltottság öröme fénylett.

Az “Entscheidung” c. lapból fordította: dr. Meláth Ferenc

Forrás: www.exra.hu/baptgypecs