|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
A Zsidókhoz
írt levél tízedik részéből felolvasott igeszakasz a hit emberéről és a
meghátrálás emberéről beszél. A meghátrálás emberének az ellentéte, a
mi megítélésünk szerint a kitartó ember lenne. Ami pedig a hit emberét
illeti, ennek ellentéte a hitetlen ember. Igénkben viszont nem így van szembeállítva
a kettő. "De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk,
hanem a hit emberei vagyunk, hogy életet nyerjünk". 39. vers. Legyen tehát
most a hit emberéről szó, hadd lássuk ennek jellemzőit.
Egy bizonyos értelemben mindannyian a hit emberei kell, hogy legyünk, ha üdvözülni
akarunk. "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni". "Aki hisz a
Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta" (Jn 3,36). "Úgy szerette Isten e
világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3,16). "Aki hiszen és
megkeresztelkedik, üdvözül" (Márk 16,16). "Mit cselekedjem, hogy
üdvözüljek? - kérdezi a filippi börtönőr. Higgy az Úr Jézus Krisztusban
és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe" - válaszol reá Pál
apostol és Silás (ApCsel 16,31). A hit tehát egy olyan sarokkő, egy olyan próbakő,
amely az üdvösség nagy, sőt egyetlen feltétele. A törvény minket nem üdvözíthet,
az áldozatok nem üdvözíthettek. A ceremóniák és vallási szertartások
nem üdvözíthetnek. Cselekedetekből nem lehet üdvözülni. Az erkölcsös,
tiszta, szent élet következménye lehet, de feltétele nem lehet az üdvösségnek.
Üdvözülni nem lehet, csak hit által.
A hit emberét három szóban, három jelszóban fogom jellemezni ez igék alapján.
Van egy sorrend, ahogy ezek egymás után következnek, ezeket nem szabad
felcserélni. Azzal kezdődik, hogy: Vállalom! A második: Bízom! A harmadik
pedig: Kitartok!
I.
Kezdjük tehát azzal, hogy "Vállalom!"
A 32. verstől kezdve, azokról a dolgokról olvasunk, amiket a hit embere
kellett vállaljon abban az időben. "Emlékezzetek pedig vissza a régebbi
napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet
állottatok ki". Sok szenvedésteljes küzdelem! "Egyfelől gyalázásokkal
és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai
lettetek azoknak, akik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek,
és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és
maradandó vagyonotok van a mennyekben". Ez az amit vállalni kellett
akkor. Elrabolták vagyonukat, nyomorgattattak, gyalázták őket, foglyok
lettek, raboskodtak, nyilvánosság elé hurcolták őket. Természetesen kínpadra,
mártírhalálra hurcolták oda. Látványosságai lettek a világnak. Vállalni
kellett azt, hogy ők keresztyének.
Ma mondhatni, más a helyzet. Nem fenyeget bennünket a halál keresztyénségünk
miatt. Úgy szenvedni és nyomorogni, mint akkor, ma már nem kell. Feltevődik
a kérdés: akkor ma már nem kell vállalni semmit? De igen! A hit embere akkor
válik a hit emberévé, ha ki tudja mondani, bármennyibe kerülne is: Vállalom!
A szomszédaim vagy rokonaim megvetését. Az osztályom lenézését. A
munkahelyem elvesztését. Jézus Krisztusért: Vállalom! Elrabolják
vagyonomat? Kifosztanak? Gyaláznak? Lefokoznak? Nyomorgattatnak? Kínpadra
hurcolnak? Fogoly leszek? Megölnek? Vállalom! Tudva azt, hogy jobb és
maradandó vagyonom van a mennyben. Tudva azt, hogy örök életem van, amit
senki nem vehet el tőlem. Tudva azt, hogy nincs veszíteni valóm: mindenemet
átmentettem már Isten országába. Senki sem lehet a hit embere, ha nem tudja
kimondani, hogy: Vállalom! És aki ezt nem tudja kimondani, az ne számítson
üdvösségre. Nem elég egy felekezethez tartozni. Nem elég egy szertartásnak
eleget tenni. Nem elég beleszületni valamilyen hitbe, vagy örökölni egy szép
hagyományt és vallásoskodni. Vállalni kell!
A három zsidó ifjú a hit embere volt. Ez megnyilvánult akkor, amikor azt
mondták: a mi Istenünk ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből,
és a te kezedből is ó király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is,
legyen tudtodra ó király, hogy mi nem hajtunk térdet. Dániel a hit embere
volt. Felment házának felső szobájába, és letérdelt imádkozni napjában
háromszor, mint annak előtte. Vállalta, pedig tudta, hogy az oroszlánok vermébe
vetik, ha ez kiderül. Jeremiás azt mondja, hogy az Úr beszéde szüntelen való
gyalázatára lett. Mindenki csúfolta már. Mégis vállalta, hogy az Úr prófétája
legyen. Nem tehette, hogy hallgasson. Ezért kellett mártírhalált halnia. A
Zsidókhoz írt levél 11. részének végén ezeket olvashatjuk: "Mások
pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt
még bilincseket és börtönt is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek,
kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve,
nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon
és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban". A keresztyénséget
akkor is vállalni kellett, mint ahogy ma is.
Pál apostol egy helyen elmondja, hogy "a zsidóktól ötször kaptam
negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor
hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; veszedelemben
folyóvizeken, rablók között, népem között, pogányok között, városban,
pusztában, tengeren, hamis atyafiak között; fáradságban, nyomorúságban,
virrasztásban, éhségben és szomjúságban, böjtölésben, hidegben, mezítelenségben",
és még ki tudja mennyi mindenben ki kellett mondania, hogy: Vállalom! A hit
embere csak így lehet valaki.
Kimondtad-e már, hogy eldőlt a szívedben, hogy követed Jézust, és nincs
visszaút? Vállalod-e? Ha még ez nem történt meg, akkor most megteheted. Dönts
Jézus Krisztus mellett, aki meghalt a te bűneidért a kereszten! Higgy Jézus
Krisztusban, és üdvözülsz!
II.
A második jelszó, amit Isten igéje szerint a hit emberére vonatkoztathatunk,
az hogy "Bízom!"
A következő igeversek is felhívásként szólnak felénk: "Ne dobjátok
el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre
van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígéretet".
Bízzatok! A hit emberét tehát az is jellemzi, hogy kijelenti: Bízom!
Ha a vállalkozás a múltban történt, akkor a bizalom a jelenre szól.
"Ne dobjátok el hát bizodalmatokat!" Bízni annyit jelent, mint
hinni. Úgy, ahogy az úszó rábízza magát a vízre, azzal a hittel, hogy nem
fog alámerülni. Ahogy a szerelmesek rábízzák magukat egymásra, a házasságkötés
napján. Ahogy a hegymászó rábízza magát a kötélre, bízva, hogy az nem
fog elszakadni. Hasonlóképpen, bízd magadat Istenre! Higgy Istenben! Emlékezz
a régebbi napokra, miket kellett vállalni, és mondd ki a jelenre nézve: Bízom!
A hit embere elengedhetetlenül a teljes bizalom embere. Hit, vagyis bizalom nélkül
lehetetlen Istennek tetszeni. Istenbe vetett bizalom nélkül boldogtalan az élet
és kilátástalan. Bizalom nélkül talán nem érdemes élni, mivel az élet
értelmét az Istenbe vetett hit, a belé vetett bizalom adja. Isten a mi
oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban (Zsolt
46,2). Boldog az az ember, aki Őbenne bízik (Zsolt 34,9). Járuljatok
bizodalommal a kegyelem királyi székéhez! (Zsid 4,16). Ne dobjátok el hát
bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van!
Bízni, azt jelenti: én nem kételkedem. Nem kérdőjelezem meg. Nem én próbálom
megoldani problémáimat. Bízom Istenben, hogy Ő képes megváltoztatni,
megmenteni, megszabadítani, megtartani, üdvözíteni engem. Ő a dicsősségbe
fog bevezetni engem. Bízom benne az élet apró dolgaiban is. Kisebb és
nagyobb döntésekben, minden időben és mindenhol bízom benne. Átadom életem
kormánykerekét neki. Ezután Ő az, aki irányít, aki vezet, akinek kezében
van az életem teljes egészében. A Római levél azt mondja, hogy aki így
cselekszik, az nem fog megszégyenülni. Az első lépés az, hogy vállalom azt
az életet, amit Jézus Krisztusért vállalnom kell. Azután bízom, bízom, bízom,
mindhalálig. Hiszek Benne.
III.
Végül, a hit embere azt is mondja, hogy: "Kitartok!"
Ez a jövőre vonatkozik. Nem a meghátrálás embere, hanem a hit embere.
Istennek hatalma van megtartani az övéit a mennyország számára, és a
mennyországot megtartani az övéi számára. Az Úr Jézus ilyen szavakat
használt: senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből. Az én Atyám nagyobb
mindeneknél, és senki ki nem ragadhatja őket az én Atyámnak kezéből.
Természetes, hogy itt a hit emberéről van szó. Pál apostol azt is mondja,
hogy "meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem
magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az
Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban".
Viszont ez nem jelenti azt, hogy mi meghátrálhatunk. Nem jelenti azt, hogy ha
elbukunk, félretesszük bizodalmunkat, nem vállalunk többé semmit, hanem
hiszünk továbbra is Benne, Isten akkor is meg tud tartani az Ő országa számára.
A megtartás nem független a mi akaratunktól, a mi kitartásunktól. Békességes
tűrésre van szükség! Kitartásra van szükség! A cél előtt is el lehet
bukni. Nem "majdnem" hivők, "majdnem" keresztyének kell
legyünk, hanem egészen a hit emberei. A hit embere nem a meghátrálás
embere! Kitartok! - ez a hit emberének harmadik jelszava.
Befejezésül hadd kérdezzem meg, a három jelszó közül, melyik hiányzik nálad,
ami miatt nem lehetsz a hit embere? Talán vállalnod kellene a keskeny utat?
Vagy meglankadtál a bizodalomban? Esetleg a kitartásban gyengültél meg? Válaszolj
az Úr előtt, és dönts újra Jézus Krisztus követése mellett. Egy ilyen döntéssel,
vállalkozással, bizalommal, kitartással a hit embere lehetsz. Isten a hit
emberét meg fogja áldani, mert meg tudja áldani.
(Forrás: www.baptistuniverse.com/baptistacentrum.html)