|
Tudjuk pedig, hogy azoknak, |
| AKIK ISTENT SZERETIK, | |
| minden javukra van. Róma 8:28 |
Versek...
Eképpen mi is megbocsátunk
Kis erdei lakban éldegélt szépenEgy erdész család Isten félelmében
Egymást szeretve, egymást megbecsülve
Kicsinyek és nagyok, egymásnak örülve.
Megadta a jó Isten mindennapi kenyerük
Szorgalom, és hűség ékítette kebelük.
Gonddal bár, de repültek az évek,
Nagyobb baj feléjük sosem tévedt.
Egyszer aztán egy sötét, mély estén
Mikor már pihent a madár is fesztelen,
Megjött a tragédia, megdöbben a család
Holtan hozták haza a jó édesapát.
Ismeretlen vadorzó ölte meg őt
A csendes, szelíd erdész családfőt.
Elsiratják, eltemetik mélységes gyásszal
S a kis lakban bú és bánat szárnyal.
Évek telnek el. A tettes nem kerül,
Az igazságra napfény soká nem derül.
Az erdész gyerekei naggyá lesznek
Támaszai a szomorú özvegynek.
Az egyikből pap lett, Isten szolgája
Ki a szeretet eszméjét munkálja.
Isten bűnbocsátó irgalmát szólja,
Áldást viszen tova, mint Megváltója.
Sötét este van, zörgetnek az ablakon,
A papot kéreti egy haldokló nagyon.
Elsiet Isten szolgája a falu szélére
Hol egy öreg favágó várja betegen, félve.
Érzi, hogy itt vég, hol nincs többé titok
Gyónni akar, mielőtt elmenni fog.
Könnyítve a lelkén elmondja a vétkét
Hátha az Úr így ad neki síri békét.
És vall halkan a halál kapujában:
Hogy egyszer az erdőn - senki sem látta -
Hordozva magával gyilkos fegyverét,
S embert ölt, tisztes jó embert.
Tisztelendő uram, a lelkem siratja
Akit megöltem, az volt az Ön édesapja.
Van-e még bocsánat ily szörnyű tettre
Nézhetek-e még bízón a keresztre?
A pap kezében a Krisztus-kereszttel
Vívódik rettentő kísértésekkel.
A sötét gondolat a bosszú vihara
A testet bűnre, rosszra csalogatja.
Azt súgja valami, hogy az apja gyilkosának
Ne kegyelmezzen, ne jusson bocsánat.
De mégsem arat a rút kísértet
Győz a kereszt, győz a tiszta élet.
A pap homloka kisimul, arca szépül
A benne uraló lélek tükrétől.
S lehajolván a haldokló gyilkos mellett
Bűnbocsánatot beszél, isteni kegyelmet.
Imádkoznak a vétkező s a sértett
S ez imádság csak angyalokhoz érhet:
Mi Atyánk ki vagy a mennyben
Szentség lakozik hű nevedben
Jöjjön el a Te országod,
S csak a Te akaratod legyen áldott.
Mindennapi kenyerünket áldjad meg,
És bocsásd meg, ó bocsásd meg bűneinket,
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek
És bosszút, haragot nem kiáltunk.
A kísértet tombolt, mint a puszták orkánja
De megállt benne, mint százados dárdája
Az Istennek nagylelkű, igaz szolgája.