Ki
van jelölve a helyed
Azért
van síró, hogy vigasztald
És
éhező, hogy teríts asztalt.
Azért
van seb
hogy bekösse kezed,
Vak,
elhagyott azért van,
hogy vezesd!
Azért
van annyi árva, üldözött,
Hogy
oltalmat leljen
karjaid között.
Azért
roskadnak mások vállai,
(Az
irgalmat kínok fakasztják,
a
mélység felett van csak
a magasság.)
Ha
más gyötrődik, vérzik
szenved,
Azért
van, hogy megmutasd,
Mennyi
szeretet van benned.
Megmutattad-e
néha legalább?
Enyhült,
s szépült-e általad
a világ?
Vagy
talán kezedtől támadt
foltra folt,
Ott
is, ahol eddig minden
tiszta volt?
Mi
vagy?
Vigasznak,
írnak szántalak,
Menedéknek,
oszlopnak,
szárnynak!
Valahol…
rég… siess… keresed,
KI
VAN JELÖLVE A HELYED!
Csak
ott lehetsz az,
aminek Isten rendelt,
Másként
rideg,
céltalan lesz életed.
Mag
leszel, mely kőre esett,
Elkallódott
levél leszel,
Mely
a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer,
mely kárba veszett,
Mit
sohasem kap meg a beteg.
Rúd
leszel, de zászlótalan.
S
nem veszi hasznodat
Sem ég, sem a világ.
Melyik
vagy?
Vigasznak,
írnak szántalak,
Menedéknek,
oszlopnak,
szárnynak!
Valahol…
rég… siess… keresed,
KI
VAN JELÖLVE A HELYED!
(Ismeretlen
szerző)
