Tudjuk pedig, hogy azoknak,
AKIK ISTENT SZERETIK,
minden javukra van. Róma 8:28

 


 

Versek...

 

A konyhaleány

 

Megítélték a leányzót,

Hogy nagyon szűk a ruhája.

Lakkcipője, bársonyblúza

És selyem a harisnyája.

A piacon egyik-másik

A szemébe is megmondta,

Mondjon le a hiúságról

S jó erkölcsre legyen gondja!

A leányzó nagy szemében

Két könny támadt, mely kicsordult

Szép arcára. S nem válaszolt,

Csak sietve haza fordult.

S térdre esve a konyhában

Felsóhajtva imát mondott.

S mintha mi sem történt volna,

Folytatta a házi dolgot.

Éjjel mikor úrnőjét is

Már az ágyba látta térni,

Leült a konyhaasztalhoz,

És levelet kezdett írni.

”Jó anyám, drága, édes!

- kis levelét emígy kezdte -

Hallottam, hogy betegsége jobbra

fordult, minap este.

Hála Istennek, tudom bizton,

Hogy meggyógyul pár hét múlva.

Addig is bizalmunkat

Vessük híven szent Urunkba!

Ő az árvák gondos atyja,

Az özvegyek gyászolója.

Ha szenvedni is kell néha

De jutalmát el nem vonja.

Éppen ma tettem postára

Anyukámnak havi bérem.

Oly szívesen küldöm mindig,

De hát nincs is rá szükségem.

S amiként ezt eddig küldtem

Küldöm mindig, miden hóban.

S ha anyukám felhasználja

Annak örvendek valóban.

Az is boldogítja lelkem,

Hogyha tudom, anyám édes,

Hogy kis öcsém kenyérkéje

Nem száraz, de néha mézes.

A béremből rendszerint, csak

Annyit teszek mindig félre

Mennyit az Úr oltárára

Kell áldoznom hétről hétre.

Énfelőlem ne aggódjék,

Az úrnőm szeret engem.

S bár ruháim mind elkoptak,

Nem kell még egyet sem vennem.

Nemrég kaptam szoknyát tőle

Bársonyblúzt és lakkcipőket.

Igaz, hogy a moly megkezdte,

De én használhatom őket.

Szépen megstoppolgattam,

S ez ily jól sikerült nekem,

Hogy mindenki újnak nézi,

Nem lesz tán belőle vétkem.

Látja kedves jó anyukám,

Milyen úri az én dolgom!

... Isten áldja! Hálás szívvel

Képét keblembe hordom.”

A kis levélkét befejezte

A leányzó, és betette

Borítékba, s akaratlan

Két könnycseppjét ráejtette.

Azután imát rebegve

Szépen lefeküdt az ágyba

El is aludt, mindjárt mélyen.

S olyan boldog volt az álma.

Angyalt látott ki mosolygott

Gyöngéden hozzá hajolva

Az emberek elítélték,

De az angyal megcsókolta.

 Vissza a főoldalra